Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

io8 Btk. 332. §• natkozó része ellen csakis e vádlott javára használtatott felebbezés és ugyanazon ítéletnek az a rendelkezése, mely szerint T. N. J. vádlott cselekménye a Btk. 330. §-a helyett a 332. §. szerint minősíttetett, a vádlottnak sérelmére nem szolgálván, mint anyagi semmiségi ok a kir. tábla által törvény szerint nem volt hivatalból figyelembe vehető; minthogy e szerint a kir. tábla a Bp. 387. §-ban meghatározott felülvizsgálati hatáskörét túllépte s ezáltal a Bp. 384. §. 4. pontja rendelkezését megsértette; mindkét alsóbiróság ítéletét a kir. törvényszék ítéletét követő egész eljárással együtt a Bp. 384. §. 4., illetve'10. §. pontja és utolsó bekezdése alapján a Bp. 437. §. 2. és a 404. §. 1. és 3. bekezdése értelmében és pedig az egybefüggésnél fogva mindkét vádlottra vonatkozó részeikben hivatalból megsemmisíteni s a kir. törvényszéket a rendelkezés szerint utasítani kellett. (1905. máj. 18. 4897. szám.) 332- §• Bemászással elkövetett magánlaksértés nem esik a B-k. 330. §-a alá. 272. V. 1903. évi november 30-án este M. S. zárt udvarára annak beleegyezése nélkül az i~y2 méter magas kerítésen át bemászott. C.: Minthogy vádlottnak e tényében a Btk. 33^. §-ában körülirt magánlaksértés bűntettének tényálladékát megállapító elemek közül sem az ,,erőszakkal", sem a ,.fenyegetéssel" vagy hamis kulcsok használásával" történt behatolás nem ismerhető fel, e tett csak a Btk. 332. §-ában körülirt magánlakmegsértés vétségének alkotó elemeit foglalja magában. (1905. szept. 13. 7997. sz.) A tulajdonos nem követheti el a magánlaksértést az ellen, a kit csak korlátolt használati jog illet. 273. P é c s i T.: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét azért hagyta helyben, mert pótmagánvádló azt, hogy őt a F. M. által felnyitott szobában a korlátlan használati jog megillette volna, nem igazolta, e nélkül pedig vádlottak, mint az ingatlan tulajdonosai ellen a magánlaksértés annál kevésbbé állapitható meg, mivel nem lett megczáfolva ezeknek az a védekezése, hogy sértettet és a vele élő ifj. M. R.-t, a kik nem az ingatlanán, hanem más vármegyében, Baján laknak s a kérdéses szobát be sem bútorozták, mint tanyás feleseket csak az illette meg, hogy a mikor a feles birtokon mezei munkát végeztek, abban a szobában meghálhattak és munka eszközeiket ott tarthatták, de a szobát a tulajdonos elől, a kinek még a bérlővel szemben is meg van az a joga, hogy a lakást megtekinthesse, lezárni jogosítva nem voltak. (1905. máj. 24. 999. sz.) Elváltán élő feleség engedelmével a férj lakásán való tartózkodás ennek akarata ellenére jogtalan, ha be nem bizonyittatik, hogy a lakással a feleség is rendelkezett. 274. C.: Az a tény, hogy v. P.-né társaságában tartózkodóit P. akarata ellenére annak lakásán, ennek az ott tartózkodásnak jog-