Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

76 KÖTELMI JOG. Követelések tok ne legyenek- Ugyané jogi szempont alá esik alperesnek a 475 k Vá?0\\ K_ra vonatkozólag beszámítani kivánt ellenkövetelése is, amelynek lása mily ^ ÍEdokbó1 val0 be nem számithatását a felebbezési bíróság „ " egyáltalán nem is indokolta- (903- máj. 20- G. 27.) engedmény. 21097. Székesfehérvári tsz.: Felp.-t keresetével elutasítja. Az ellenirathoz alatt csatolt levélben felp. arról értesítette alperest, hogy a Pejérmegyétől a felperes vasút építésére megszavazott 200,000 frt hozzájárulási összeget a Magyar agrár- és járadékbanknak engedményezte. Ezzel felperes alperest oda utasította, hogy ez a megajánlott hozzájárulási összeget a követelés uj tulajdonosának fizesse ki. Hogy ez meg is történt, felperes maga beismeri, valamint azt az alperesi kifogást sem vonta kétségbe, hogy engedményes a nála lefizetett tőkeösszeggel megelégedett s hogy sem kamatot, sem províziót avagy valamely kártérítést alperesen nem követelt. De felperes még csak nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy az engedményokiratban magának alperessel szemben valamely kamat kártérítési avagy provízió igényt fentartott s erről alperest értesítette volna. Az ezen bizonyított körülményekből megállapítható, hogy felperesnek alperes irányában kereseti joga nincsen, mert az az engedményezés következtében az engedményesre szállt át; azért felperest a kereseti jog hiányából keresetével el kellett utasítani. A vitás jogkérdés érdemleges elbírálásánál, a per adataiból megállapíthatók ugyan azok a tények, hogy alperes a 200,000 frt hozzájárulási összeget még 1895. évben megszavazta; az is tény, hogy azon összeg három részletben: egy harmada a törvény szentesítése után, egy harmadrésze a vasút alépítményeinek elkészülte után, az utolsó egy Jiarmadrésze a vasúti forgalom megnyitása után volt fizetendő. Ámde ezen törvényhatósági hozzájárulás az 1888 : IV. t.-cz. 7. §-a értelmében csak akkor vált jogérvényessé, midőn a segélyösszeg megszerzése körül tett törvényhatósági intézkedésekre a kormányozhatósági jóváhagyás megérkezett. Alperes bizonyította, hogy a 200,000 frtos segélyösszeg megszerzése iránt már az 1898. máj. 17-én tartott rendkívüli közgyűlésen az első lépéseket megtette, tehát sokkal előbb, mint felperes az engedélyt törvényhozási uton kieszközölte volt, mivel a felperesi helyi érdekű vasút engedély ezésércl hozott XVIII. t.-cz. csak 1898. jul. 20-án adatott ki az országos törvénytárban; a kölcsön megszerzése iránti törvényhatósági határozatot a kormányhatóság csak 1898. évi szept. 6-án hagyta jóvá s így alperes nem volt késedelmes, midőn az 1898. évi október hó 3-án tartott rendes közgyűlésen a pénz folyósítása iránti intézkedését megtette, a mely intézkedése a kormánynál csak 1898. évi november hó 26-án nyert megerősítést. S hogy ettől számított 3—4 nap alatt alperes 1898. évi deczember 1-én már az egész hozzájárulási összeget az engedményes Magyar agrár- és járadékbank pénztárába felperes keresete szerint tegyszerre befizesse: az nem az alperes késedelmét, hanem gondosságát és fizetési készségét bizonyítja, de megezáfolja egyszersmind felperes kereseti állítását is, mintha alperes a kötelezettsége teljesítésében bármely késedelmet elkövetett volna. Ezen okból felperest keresetével érdemben is el kellett utasítani (901. jun. 5. 3459.). — Budapesti tábla: Helybenhagyja. Felperes keresetében nem az alperes ellen fennállott készpénzbeli követelése után járó késedelmi kamatoknak, mint a tőke járulékának, hanem annak a vagyoni hátránynak a megtérítését követeli, mely őt annak következtében érte, hogy az alperes tartozását, daczáia annak, hogy az engedményezés idejében annak már két harmad-