Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTE: MI JOG. 73 tételtói eltérően, csak olvan feltétel melleit legyen kötelezve, a Több . melyek mellett magát lekötötte (903. jun. 2. G. 54.). többed ós 21094. Curia: Panaszolják alp.-ek, hogy a felebbezési biró- °|sszonyai ság jogszabályt sértett, a mikor L Gy. egyoldalú s alp.-ek beleegye- rezesss„ zése és tudomása nélkül tett nyilatkozatát alp.-ekre nézve kötelező erejűnek tekintette, holott jogszabály az, ha a hitelező az adósnak a kezesek terhére még halasztásokat sem adhat, még kevésbé egyezkedhetik vele a fizetések elszámolása tekintetében a kezesek terhére. E panasz alaptalan azért, mert ha ugyanaz a hitelező ugyanazon adósnak a már meglevő és kezességgel megerősített követelésen kivül később újólag hitelez, az a kikötés, hogy az adós részéről ezután töténendő részletfizetések az újonnan hitelezett összegekrje legyenek elszámolandók, a kezes hozzájárulása nélkül is érvényes és az ilyen kikötés foganatosítása által a kezes kötelezettsége el nem enyészik. Más kérdés az, amely ebben a perben fel sem vettetett, hogy az egyenes adósnak az ilyen kikötés foganatba vételével a kezességgel megerősített követelésre vonatkozólag engedett fizetési halasztás a kezes kárára szolgált-e az által, hogy az egyenes adós vagyoni viszonyai rosszabbodtak s a kezesek emiatt az egyenes adósért vállalt fizetés tekintetében a viszkereset utján való kielégítéstől elestek és igy a kezességből folyó fizetési kötelezettségük a hitelező késedelme következtében elenyészett-e vagy sem? Alpereseknek további panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, amikor minden bizonyíték nélkül tényállásként megállapította, hogy L Gy. a 8°.o-nál magasabb kamatot önként fizette; amikor továbbá a felhozott uj bizonyítékokat lényegileg a per tárgyára vonatkozóknak s az alapperbeli curiai ítélet hatályon kivül helyezésére alkalmasnak tekintette és végül, amikor a 8°o kamattal együtt kifizetitt adósságot megítélte, holott a tanuk L Gy.-nek a 8°o-nál magasabb kamatra vonatkozó fizetését önként teljesítettnek nem bizonyították, az pedig tényállásként van megállapítva, hogy a kereseti követelés a kereset beadása napján teljesen kifizetettnek jelentkezik, ha a kereseti követelés és a többi összes kisebb kölcsönök 8°o-kal kamatoztatva számittatnak. Az 1877: VIII. t.-cz. 4. §-a szerint nyolcz százaléknál magasabb kamat a biró által nem állapitható meg és az idézett törvény 5. §-a szerint a 8°o-on fölül megfizetett kamat visszafizetése nem követelhető, amiből folyik, hogy e megfizetett kamatnak a tőkéből leszámítása sem követelhető. Azonban a 8°,'o-on fölüli mértéken megfizetett kamat ilyennek csak akkor tekinthető, ha az adós minden egyes fizetés alkalmával világosan kijelenti, hogy a fizetést a 8°/o-os fölül kikötött kamatra kívánja teljesíteni és a fizetést ily kijelentés mellett tényleg a 8°o-nál magasabb kamatra teljesiti. Úgyde a felebbezési bíróság ítéletében nincs tényállásként megállapítva, hogy L Gy. egyenes adós az egyes fizetések alkalmával ily kijelentést tett volna, azon megállapított tényállás mellett pedig, hogy L Gy. egyenes adós a történendő fizetéseknek a 8°,o-nál magasabb kamatokra számítását okiratilag vagy szóbelileg előre elfogadta, a vonatkozó elszámolásokat évenként megkapta és azok ellen kifogásokat nem emelt, az emiitett kifejezés nélkül felperes nem volt jogosítva arra, hogy az L Gy. részéről utóbb teljesített fizetéseket a 8°o-nál magasabb kamat törlesztésére számítsa. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéletének a szakértő vélemé-