Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
KÖTELMI JOG. 59 tiek szerint törént egyenes megbízásánál és egyenes fizetési igé- Tiltottcselekreténél fogva felperesekkel szemben nem hozhatja fel azt, hogy m.®nyek" felperesek e tekintetben megbízásukat túllépték, hogy azok a tény- -™é*& Ijjf körülmények esetleg czélirányosak nem voltak, avagy aránytalanul hetö £öte|"_ sokba kerültek és hogy alperes ellen mások is hasonló alapon, ille- meki tóleg a választásból kifolyóan nagy összegekre rugó követeléseket érvényesitenek (094. márcz. 8., 903. G. 609.). 21068. Curia: A felebbezési biróság ítéletének tényállása sze- Agyassági rint való ugyan, hogy I. rendű alperes G. E.-el való ágyassági viszo- V!S*?ny.bo1 nyát szülőinek a II. és III. rendű alperesnek hozzájárulásával kezdette e me^ és folytatta és a tényállás szerint II. és Ill-ad rendű alperesek kijelentették, hogy az ágyassági viszonyból eredhető minden bajért jótállanak. ezekből a megállapított tényekből azonban nem következtethető olyan szerződésszerű megállapodás létrejövetele, melynek alapján felperesnek a gyermektartásra nézve a II. és III. rendű alperes ellen kereseti joga származhatott volna, mert az ágyassági viszony létesülésére vonatkozó megállapodás a jó erkölcsökbe és a közrendbe ütközvén, az ilyen megállapodásból biróság előtt érvényesíthető kötelem nem származik; ezekre tekintettel tehát a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn felperest keresetével a II. és III. rendű alperessel szemben elutasította (903. márcz. 7. G. 592.). 21069. Curia: Az a kötelezettség, a melyet valaki arra Válóper mdiaz esetre vállal, ha a másik szerződő fél a saját házassági kötélé- fására való kének felbontása iránt válókeresetet indit, s a válóper sikerre vezet, kötelezés mint mint a társadalmi rendbe és az erkölcsök fogalmába ütköző, turvisturpis causa causát és bíróilag nem érvénvesithető kötelezettséget (naturális obligatio) képez (904. márcz. 10. 1.356/903.). 21070. Curia: Bordélyüzletnek, annak berendezése és fel- Bordélyüzszerelése, az alkalmazott nőszemélyek átvétele és az ezekkel szem- létre vonatben fennálló jogigények átruházása iránt átalányösszegben kikötött kozó szervételár melletti megvétele oly ügylet, a melynek tárgya a jó erköl- zodes. csökbe ütközvén, az ez iránt kötött szerződésből biróság előtt érvényesíthető kötelezettség nem származik (903. jun. 16. I. G. 82.). 21071. Győri T.: Felp., a ki bordélyháztulajdonos, azt adta elő a válasziratában, hogy alperes napokat és éjjeleket bordélyházakban tölt s hogy ezen kedvteléseinek költségeit nem az üzlettulajdonos, hanem alperes köteles viselni s mivel alperes üzlete hatóság'lag engedélyezve van, jogos, hogy az üzletből származó követelését alperes ellen érvényesíthesse. Ebben az előadásban b;-nn foglaltatik annak a beismerése, hogy alperes felperesnek bordélyházi dijakból adósa maradt; minthogy felperes ezzel szemben nem állította, hogy alperessel más viszonyban is állott, nyilvánvaló, hogy alperes a kereseti váltót bordélyházi dijak fejében állította ki. A bordélyházi dijak megfizetéséreirányulój követelések erkölcstelen alapon nyugosznak s mint ilyenek bíróilag nem is érvényesíthetők. Minthogy pedig ez a kifogás a felperessel való viszonyból ered és igy felperes ellen az 1876: XXVII. t.-cz. 92. §-a értelmében érvényesíthető: felperest elutasítani stb. kellett (903. szept. 30. 1984.). — Curia: Helybenhagyja. (904. márcz. 28. 1,543.). 21072. Curia: Az öröklésről való lemondás szoros érte- iromány olemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés501 megállása, örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló örökös és az jövendóbeli örökhagyó közt jött létre; ez az eset ezúttal fenn nem forrog, mert örökségről.
