Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

vöTELMI JOG. tében történt és mert különben is az idézett szakasz az abban Szerződés, felsorolt esetekben a vonatkozó közgyűlési határozatnak csupán a Törvényhatóvégrehajtását tiltja meg a miniszteri jóváhagyás előtt. Miután a ságfelelösfentebbiek szerint a községek és a részvénytársaság közt a gé- s^e az al~ pékre nézve vételi jogügylet létre nem jött, a felperesnek az al- tala a köz7 peres irányában való kereseti joga szempontjából az a körülmény^^közölfme'^ sem bírhat sulylyal, hogy a felperes az általa a községek ellen a renedelésért" vételár iránt folytatott perekben a pervitel és a bizonyítás körül miként járt el és hogy az adóbíróságnak őt a községek irányában keresetével elutasító ítéletei ellen perorvoslattal nem élt. Ezekhez képest, miután az alperes fel sem hozta, hogy a részvénytársaság, mint eladó, szerződési kötelezettségeinek a gépek szállítása körül bármi irányban is meg nem felelt volna, az alperes, mint vevő, a gépek nem kifogásolt vételárát a felperesnek megfizetni tartozik (903. okt. 4. 3237.). — Curia: Hhagyja (904. szept. 13. 2834.). 21064. Curia: A kötbér, ha ahhoz az érdekhez mérten, Kötbér méra minek biztosítására kiköttetett, aránytalanul magas, a bíróság által séklése megfelelően mérsékelhető. Az. hogy közelebbről mi az az érdek, a minek biztosítására a kötbér kiköttetett és hogy ehhez az érdekhez mérten a szerződésileg megállapított kötbér aránytalanul magas és ha igen, a megfelelően mérséklendő kötbér összegileg mit tesz ki, ténykérdés (904. szept. 20. L G. 143.). 21065. Curia: Ugyanis az A) a. szerződés 2. p.-ja azt tar- bemondás talmazza, hogy a ház felépítési költségének 300 irtot kitevő atolaó*™~J. km'f~ részlete 1S99. nov. 15-én, azaz a lakás befejeztekor» fizetendő. Al- Teinetesero1 peresek tehát a ház építésének befejezésére és egyszersmind az utolsó díjrészlet kifizetésére kitűzött 1899. nov. 15-én csak az esetben tartoztak volna ezt a részletet kifizetni, ha ugyanakkor a ház készen volt. Ha mégis alperesek ezt az utolsó részletet is a megállapított tényállás szerint annak ellenére, hogy a ház oly hiányok fenforgása miatt, a melyekre nézve meg nem állapíttatott, hogy alperesek azokról már akkor tudomással nem bírtak volna, még teljesen készen nem volt, kifizették és még ezenfelül a felperes munkatöbbletére is 60 koronát fizettek, a házat pedig használatba vették, anélkül, hogy eme fizetések és a ház használatba vétele alkalmával akár a munkahiány értékére, akár a kötbérre nézve igényüket fentartották volna, akkor a felebbezési bíróság az anyagi jogszabály sértése nélkül helyesen döntött akként, hogy alperesnek eme igényei lemondás által elenyésztek, mert jogszabály az, hogy a jogról való lemondás a jogosítottnak nemcsak kifejezett nyilatkozataiból állapitható meg, hanem oly cselekményeiből is következtethető, a melyek a lemondási szándék iránt kétséget fenn nem hagynak, már pedig az alpereseknek a felebbezési bíróság ítéletében megállapított fentebbi minden jogfentartás nélküli fizetési és használatbavételi cselekményei ilyeneknek tekintendők. A használatbavételi cselekmény ily természetén nem változtat az, hogy a házat nem maguk az alperesek, hanem az a lelkészük vette használatba, akinek részére a ház az A) a. szerződés tartalma szerint papi lakul építtetett, mert ez a használatba vétel az alperesek nevében történtnek tekintendő (902. jul. 12. I. G. 45.).