Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
28 DOLOOJOO. Szerzői jog. nem is ruházhatott át. Ez a cselekménye a szerzői jog bitorlását képezvén, a fenti módon kellett határozni (903. jun. 10.). — Curia: Helybenhagyja (904. márcz. 15. 6497/903.). 6. A szolgalmak. Haszon- 21021. Kassai tábla: A felperes azon az alapon követeli élvezet, az ingatlanoknak felerész arányában való birtokát az alperestől, mint az ingatlanok ez időbeli kizárólagos birtokosától, hogy a haszonélvezeti jog a telekkönyvben nemcsak az alperes, hanem a felperes javára is be van kebelezve. Ez a kereset azoknak a körülményeknek a szempontjából, amelyek közt a haszonélvezeti jognak a bekeblezése történt, az alperessel szemben jogos alappal nem bir. Ugyanis a kifejtett tényállás szerint a kereseti ingatlanok az alperes kizárólagos öröklött vagyonát képezték; az alperes az ingatlanokat 1874 szepszeptember 23-án kelt átadási okirattal gyermekeire ruházta át és az okiratban kijelentette, hogy az átruházott vagyon haszonélvezetét a maga s a neje, t. i. a felperes haláláig a maga s a neje részére fentartja; e fentartás alapján lett a haszonélvezeti jog a tulajdonjog átírásával egyidejűleg az alperes javára hivatalból elrendelés folytán bekeblezve. E tényállás nem nyújt törvényszerű alapot ahhoz, hogy a felperes kereseti kérelme az alperes tiltakozásával szemben megállapittathassék; mert a haszonélvezeti jog keletkezésének alapjául szolgált átadási okirat a dolog természetéből folyóan és az al peresnek az okiratból nyilvánuló szándékának megfelelően helyesen csak ugy értelmezhető, hogy az alperes élte fogytáig elsősorban a maga részére tartotta fenn az egész vagyon haszonélvezetét, a felperes, mint az átadás idejében házassági közösségben élt neje részére pedig csak túlélés esetére, s az alperes haláláig csak annyiban, a mennyiben az alperessel házassági életközösségben maradván, az ingatlanok hasznait alperes mellett élvezhesse. Ezek szerint a felperes az ingatlanok haszonélvezetét az alperestől jogosan egyáltalán nem követelheti, s legfeljebb tartási igénye lehetne az alperes ellen az esetre, ha a különélésre az alperes szolgáltatott volna alapos okot, amire nézve azonban a felperes legkisebb bizonyítékot sem állított elő (901. ápr. 10. 792.). — Curia : Hhagyja (902. szept. 2. 3765.). Vizmerítés 21022. Curia: Alperesnek a per során tett azon kijelenszolgalmaX^teébbl, hogy felperes jogelőde megengedte alperes apjának, hogy ez az ő telkén keresztül járhasson a kútból vizet meríteni, okszerűen csak az következtethető, hogy a telkén való átjárás és a kútból való vizmerítés megengedése alperes apjának kérésére történt, a mi abból is kétségtelen, hogy alperes nem is állítja, hogy felperes jogelődje a telkén való átjárást és a kútból való vizmeritést alperes apjának egyezségileg szolgalom gyanánt vagy bizonyos ellenszolgáltatás mellett engedte volna meg, a kérésre ingyen és csupán szívességből adott engedélyből pedig az osztrák polgári törvénykönyv 1464. §-a értelmében állandó jog elbirtoklás utján sem szerezhető, és mert ilyen körülmények közt alperes az elbirtoklásra csak abban az esetben hivatkozhatnék sikerrel, ha ő, illetve apja az átjárástól és vizmeritéstől a felperes vagy az ő jogelőde által elutasittatván, ennek daczára alperes, illetve apja az eltiltástól számítva 30 évig felperes telkén az átjárás és vizmerítés szolgalmát gyakorolta volna ámde ez bizonyítva nincs (903. máj. 13. 3939/902.).
