Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 17 tani. Alperes K. község az elválás tényét beismeri, azonban tagadta, Közös tulajhogy mindaddig, mig K. község fennáll, a községi törzsvagyon feloszt- donható lenne, kérte tehát felpereseket keresetükkel elutasítani. A tsz. Községi különös figyelemre méltatva az 1886: XXII. t.-cz.-ben foglaltakat B vagyon mega peres felek előadásait, felpereseket keresetükkel elutasitandóknak ?sztasa UJ találta a következő okokból: Az idézett t.-cz. 110. §. szerint <a köz£égkozseg°laku~ törzsvagyona csonkitat'an fentartandó , az önálló községgé alakulás lasaHorpedig csak a 152. §-ban elősorolt feltételek fentléte esetén van megengedve. Az utóbb idézett törvényszakasz c) pontja szerint feltétlenül szükséges, hogy az újonnan alakult községek a pusztai lakosok és egyesek tulterheltetése nélkül anyagilag is képesek lesznek az átalakulás folytán reájuk háramló terheket viselni. Eme törvényi intézkedés szerint tehát, ha nincs elegendő anyagi ereje az önállósittatni kivánó pusztáknak, az uj községgé alakulás meg nem engedhető. Még fontosabb azonban az anyaközségre nézve az idézett törvényszakasz f) pontja, mely azt kívánja, hogy a község, melytől a puszta elszakadt, azontúl is képes lesz mint kis- vagy nagyközség teljesíteni a törvény által megszabott közigazgatási és közművelődési kötelezettségeit. Ha már most a K. nagyközség tulajdonát képező törzsvagy ónból az újonnan alakult Sz. és H. községek a törzsvagyon nagy részét elvihetnék, ez az anyaközség és annak lakosai anyagi érdekeiben oly hátrányt szenvednének, mely megfosztaná őket ama képességtől, hogy az előbb idézett §. f) pontja szerint továbbra is teljesíthessék a törvény által megszabott közigazgatási és közművelődési kötelezettségeiket. Egyébként köztudomású tény, hogy az önállósítást és különválást nem az anyaközség K., hanem Sz. és H. községek lakosai kívánták s ez csak is kellő anyagi erejük ismeretével engedtetett meg a közigazgatási hatóság által. De hogy, a különvált Sz. és H. községek K. nagyközség törzsvagyonából mit sem követelhetnek, kitűnik még abból is, hogy az idézett t.-cz. 156. §. szerint nem maga a törzsvagyon vagy annak bizonyos része igényelhető, hanem csak a törzsvagyon jövedelméből részesedés volna kérhető akkor, ha az uj község kellő vagyonerővel nem rendelkeznék: ,már pedig, hogy H. és Sz.-nak kell annyi vagyoni erejének lenni, hogy képesek lesznek községi terheiket is viselni, alakulást az idézett t.-cz. 152. §-ban felsorolt feltételek esetén engedhette meg. Végül arra, hogy mikor és mennyivel járult Sz. és H. az kitűnik a közigazgatási hatóság ama intézkedéséből, hogy az önálló anyaközség törzsvagyona gyarapitásához? felperesek mi bizonyítékot sem tudtak szolgáltatni, stb. (902. decz. 18. 2875.). — Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete hágva tik helyben indokolásánál fogva és azért, mert a község 8 ennek lakosai közt a község mint erkölcsi testületet képező jogi sogi személy vagyonát illetően magánjogi értelemben vett közösség nem áll fenn; ezeknek egymás között fennálló viszonyára tehát a magánjognak a vagyonközösség s ennek megszüntetésére vonatkozó elméletei alkalmazásba nem vehetők. Ennélfogva olyan esetben, midőn a község lakosainak egy, habár tekintélyes része, a község kötelékéből kilépve, a község határában uj községet, vagy közhegeket alapit, az anya- és uj községeknek az anyaközség törzsvagyonára vonatkozó viszonyai rendezésénél néma magán, hanem a közjogi elvek azirányadók. Az 1886:XXII. t.-cz. 152. §-ban fel vannak sorolva azok a feltételek, melyek mellett a puszta birtokosai önálló községgé alaMárJiUi Felsőbíróságaink elvi határ. XV,