Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

306 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedel- jelen perbe figyelembe nem jöhet és az elsőbiróság ítéletének, azt mi törvény. a régZét, amely szerint II. r. felperes keresetével elutasittatott, helyl875:XXXVII.ben ^E]\ETT hagyni, mert a kereskedelmi törvény 16. §-a értelmében a K. T. 5, §-ában érintett, kivétel alá nem eső kereskedő ama jogokban, K k f me^e^et a kereskedelmi törvény a kereskedők részére megállapít, társ nem részesülhet, ha kereskedői minősége a kereskedelmi czégek jegyKizárás he- békében nincs kitüntetve, következve II. r. felperes, aki a kereslyett /e/osz/dskedelmi czégek jegyzékében, mint a közkereseti társaságnak tagja két togóo/d/fóbejegyezve nincs, a kereskedelmi törvényen alapuló ama joggal sem társaságnál, élhet, hogy az alperesnek a közkereseti társaságból való kizárását kérhesse. De az I. r. felperest is el kellett keresetével utasítani, mert a K. T. 103. §-a értelmében, ha a társaság feloszlása oly okokból követeltetik, melyek valamely tag személyében feküsznek, a bíróság a többi tagok egyetértő indítványára a társaság feloszlása helyett az illető tag kizárását kimondhatja, amiből következik, hogy kizárásról csak abban az esetben lehet szó, ha a kizárás után a társaságot folytató több tag marad, nem pedig ott, ahol a társaság csak két figyelembe vehető tagból áll, mint a jelen esetben W. L. I. r. felperes lés az alperesből. A kereskedelmi törvény 100. §-a értelmében a közkereseti társaság feloszlása valamely tag kérelmére elrendelhető, ha azok a lényeges feltevések, melyek mellett a társaság keletkezett, többé nem léteznek; az pedig, hogy az az eset fenforog-e, az idézett törvény §-ban a bíróság szabad belátására van bízva. A pernek adatai arra mutatnak, hogy I. r. felperesnek az alpereshez való társasági viszonyában oly lényeges változás állott be, mely mellett a társasági viszony meg sem köttetett volna; nevezetesen az érintett felek közt oly feszült viszony létezik, amely a kölcsönös megbecsülés és egymás iránti bizalom teljes megszüntetésével a társasági czél elérését lehetetlenné teszi annyival inkább, mivel alperes az üzletet elhagyva, a társaság székhelyéről elköltözött. Minthogy e szerint a társasági viszonynak további fentartása a vagyoni érdekek veszélyeztetésével a társaságnak csakis hátrányára szolgálhat és maga I. r. felperes is tarthatatlannak jelzi az alperessel való társas viszonyt, amidőn utóbbinak a közkereseti társaságból való kizárását szorgalmazza, a felhozott okokból a közkereseti társaság feloszlása és annak felszámolása iránti viszonkeresetnek, tekintettel a felebbezésben előterjesztett kérelme, helyt kellett adni. —• Curia: A másodbiróság' Ítéletének a II. r. felperest keresetével kerestével kereshetőségi jog hiányában elutasító rendelkezése azért hagyatott helyben, mert II. r. felperes a B) alatti adásvételi szerződéssel a «W. L. és társa» közkereseti társaság czégbe társtagul fel nem1 vétetett, azt pedig, hogy a nevezett közkereseti társaságba utóbb felvétetett volna, nem is állította. Az a vitatott vagyoni érdek pedig, mely a II. r. felperest az említett közkereseti társasághoz köti, nem jogosítja fel őt a K. T. 103. §-án alapuló kereset megindítására. Egyebekben a másodbiróság Ítélete vonatkozó indokaiból és azért hagyatott helyben, mert a K. T. 105. §-ának a végkielégítést tárgyazó rendelkezése csupán a társaság valamelyik tagjának kilépése vagy kizárása esetében nyerhetvén alkalmazást, a másodbiróság a kimondott feloszlás törvényes következményeként a végkielégítés helyett a felszámolást helyesen rendelte el (KT. 105. § ) (902 okt 7 458.) 104. §. 21504. Curia: A másodbiróság végzése helybenhagyatik. A kereskedelmi törvény 67. §nának az a rendelkezése, hogy a 65. és 66. §-okban felsorolt bejelentések a közkereseti társaság összes tagjai