Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 209 beltag és czégtulajdonos, ezt azonban a felperes tagadása ellené- Kereskedelben egyáltalán nem bizonyította; az a körülmény egymagában, hogy .^J^Vyn felpere? a közadós czég beltagjának férje, e tekintetben vélelmet _cz meg nem állapit, és nem zárja ki azt, hogy felperes mint czég- és ' üzletvezető a közadós czég üzletében havi fizetéssel állandóan al-. . kalmazva volt. Tekintve már most, hogy S. B. és K. S. tanuk ^Srejáró vétlen tapasztalás alapján egyezően vallják, hogy felperesnek, mint fizetés. üzletvezetőnek havi 70 frt fizetése volt és ezt a vallomásukat támogatja a közadós czég üzletében alkalmazva volt W. A. tanúnak az a vallomása is, hogy tekintettel arra, miszerint a nevezett tanú mint segéd napi 1 frt 50 kr. bért kapott, felperesnek, mint üzletvezetőnek és szabásznak legalábbb 70 frt fizetésben kellett részesülnie : továbbá tekintve, hogy a felperes és a tanuk közt fennálló házastársi, illetve sógorsági viszony magában véve a tanuk vallomásait annál kevésbé teszi aggályossá, mert a tanuk vallomásait nem is tekintve, bizonyított tény az, hogy felperes mint czég- és üzletvezető \ közadós czégnél tényleg alkalmazásban állott, s igy az ellenkezőnek bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy felperes említett minőségében a közadós czégtől szolgálatának megfelelő díjazásban részesült, és ugyanazért a tanuk vallomásainak bizonyító erejét nem rontja le az a körülmény sem. hogy a bukott czég üzleti könyveket nem vezetvén, a bűnügyi iratok közt talált feljegyzései a felperessel fennállott viszonyára s arra nézve, hogy kapott-e a felperes a bukott czégtől havi fizetést? nem nyújtanak felvilágosítást: a kir. Curia a tanúvallomások -alapján a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében bizonyítottnak fogadta el azt, hogy felperes a közadós czégnél havi 70 frt fizetéssel volt alkalmazva. Minthogy pedig a bejegyzett czég alatt szabóipart, illetve ruhaüzletet folytatott, közadós czég üzlete kereskedelmi üzletnek tekintendő, felperest tehát mint kereskedelmi üzletben alkalmazott czég- és üzletvezetőt s igy fontosabb teendőkkel megbízott segédet az 1884: XVII. t.-cz. 92 §-a értelmében 3 havi felmondás illeti; továbbá minthogy alperes nem is állította azt, hogy a csődtömeg az üzletet folytatta és felperest addigi minőségében továbbra is alkalmazni kívánta, felperes azonban a szolgálattételt ennek daczára megtagadta volna, felperes tehát a csődtörvény 60. §. 1. pontja alapján jogosan követeli a törvényes 3 havi felmondási időre járó fizetését, és e tekintetben nem tesz különbséget az. hogy felperes időközben kapott-e másutt alkalmazást, mert az iparossegédet a neki a törvényes felmondási időre járó díjazás a törvénynél fogva illetvén s az ipartörvény 97. §-a szerint ezt az illetményét még a kilépés előtt, tehát az elbocsátáskor azonnal követelhetvén, a kilépés után előállott tények eme törvényes igényének megállapítására befolyással nem lehetnek: mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett a felperes által a törvényes 3 havi felmondási időre járó fizetés czimén bejelentett 210 frt tőkekövetelés valódinak elismertetett í902. nov. 14. 1339.'. 21496. Budapesti tábla: Az alp. részvénytársaságnál tit- 58. §. kári minőségben alkalmazva volt felp.-nek 3000 frt évi fizetéséből 1898. Segédfelmonjulius 1. esedékessé vált 250 frt követelést illetőleg a kir. tábladás nélküli elaz elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével e rész- f^^'vfv/ ben elutasítja; mert az 1884: XVII. t.-cz. 94. §. h) pontja szerint y™**:Jr*¥' a kereskedősegéd, ami felperes is volt, felmondás nélkül azonnal el- ' ^ ' bocsátható, ha főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik: — már pedig felperes
