Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
8 DOLOGJOG. Tulajdon. csönös megszüntetése miatt emelt panasza is; mert való ugyan, hogy A föld termé-Sz. Józsefné szül. Z. Mária, egvik igénylő, pervesztes volt, de a senek tulaj- keresetnek együttes tárgyalása következtében, az dona. alperesnek a pervesztes igénylő keresete által külön és több költsége fel nem merült; mert továbbá bz. M. igénylő részben vált pervesztessé és ekként a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó rendelkezés a S. E. 110. s-nak megfelel. Ez indokokból alperes felülvizsgálati kérelmével el volt utasítandó (902. szept, 11. G. 111.). A tulajdonos 20995. Curia: Az, hogy Szombathelyen azon közös udjogköre. varraibi ró házaknál, holazutczai házs az udvari ház Falragaszok }s más-más személy tulajdonát képezi, emberemlékezet óta azon helyi szokás van gyakorlatban, hogy az udvari házak tulajdonosait és lakóit érdeklő czimtáblák és lak ás hirdetési czédulák is az utczai ház falára kifüggeszt étnek, illetőleg megerősíttetnek, a 2: . a. okirattal bizonyítottnak tekintendő ugyan, de a jelen perben első sorban és főleg az a kérdés igényel birói eldöntést, vájjon az emiitett szokás felperesekkel szemben kötelező matálylyal b i r-e ? Ez a kérdés pedig nemleges értelemben volt eldöntendő azért: mert a telekkvi tulajdonjog tartalmához képest, ingatlannak tulajdonosa annak ugy állagával, mint hasznaival szabadon rendelkezhetik, annak bármi használatából minden mást kizárhat, és a jelzett szabad rendelkezési joga, mely a tulajdonnak fő alkatelemét képezi, csak harmadik személynek jogszabályon alapuló jogai által és közérdekben jogszabály által meghatározott megszorítások által van korlátozva, és mert ezekkel szemben az alperesek által elleniratukban védelmül egyedül felhozott a 2. okiratban körülirt, a tkkvi tulajdonra vonatkozó jogszabályokban is csupán visszatérő hasonló tényekben megnyilatkozó helyi, pusztán tényszokás figyelembe nem vehető stb. (903. máj. 10. 3116/902.) A halászat 20996. Curia: Az 1885 : XXIII. t.-cz. 4. §-a értelmében a J°Ka- vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrészét képezi, az 1889 : XIX. t.-cz. 1. §-a szerint pedig a halászat joga a meder tulajdonosát illeti s habár az elsőbiróság Ítéletében felhozott és a másodbiróság által elfogadott indokok szerint bebizonyitottnak tekintendő, hogy a Sugovica nevü Dunaág balpartján felperesek a parti birtokosok s ez alapon a Sugovica medrének a balpart mellett elterülő fele az első helyen idézett törvény értelmében őket illetné, és az is tény, hogy az alperes érseki uradalom a földesúri jogon őt illetett és általa gyakorolt halászati jogát az 1888. évi XIX. t.-cz. 3. §-a értelmében be nem jelentette, felperesek keresetükkel mégis elutasitandók voltak: mert a fent idézett az a törvényes szabály, mely szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi, az 1885. évi XXIII. t.-cz. 5. §-ának harmadik bekezdése értelmében nem érinti a törvény életbeléptetése előtt magánjogi czimen szerzett tulajdont, minélfogva, ha az alperes érseki uradalom a Sugovica medrét még a vízjogi törvény életbeléptetése előtt törvényes módon megszerezte, a vízjogi törvény 4. §-ának rendelkezése nem volna alkalmazható, mivel korábban már megszerzett jogokra a 4. §-ában felállított általános szabály kihatással nincs. Az eldöntendő kérdést tehát az képezi, vájjon az alperes érseki uradalom a vízjogi törvény életbeléptetése előtt nem szerzett-e a mederre magánjogi czimen tulajdont, ami a törvény életbeléptetése