Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

266 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Véerendeleti jedhet és annak tartalma szerint ki sem terjed. Minthogy pedig az öröklés, L r. alperes, aki a perfelvételhez szabályszerű megidéztetése elleA végrendelefnére nem jelent meg, és minthogy az, hogy I. rendű alperes örökérvényességé- része kielégíttetett, a jelen per során nem tagadtatott, az pedig, nek megalla-fogy a ^jg^ alperesek jogelőde is kielégíttetett, a jelen per során pitasa. kihallgatott tanukkal bizonyítva van: felperes kereseti igénye ezekkel az alperesekkel szemben megítélendő, illetve az elsőbiró^ág Ítélete e részben is megváltoztatandó volt, stb. (904. febr. 18. 860.). A végrendelet 21420. Kaposvári törvényszék: Örökhagyónak 1888. kelte. április 30-án kelt s aiz 1876. évi XVI. tcz.-nek megfelelően szerkesztett írásbeli magánvégrendeletét a kir. törvényszék hatályában fentartotta, mert a hivatkozott törvény 7. §-ával nem ellenkezik az, hogy a végrendelkezés időpontja szabatosan csak a záradékban van kitüntetve, annál kevésbé, mert magában a végrendelet szövegében is ki van téve, hogy az Nagy-Bajomban, április 30-án kelt s a kelet évének hiányát a záradék keltezése, valamint a kihallgatott végrendeleti tanul: egybehangzó ama vallomása pótolja, mely szerint a végrendelet irásba foglalása és aláírása a záradék reá vezetésével egy időben történt. Curia: Hhagyja. (902. ápr. 24. 2116.) Járásbiró 21421. Marosvásárhelyi kir. törvényszék: Felp. a előtt tett köz-néhai R. Mária által a n.-ajtai kir. járásbiró előtt 1898. augusztus 13-án végrendelet, tett közvégrendeletet támadja meg, annak érvénytelenségét vitatja és pedig azon az alapon, hogy... az a törvényben előirt alaki kelléknek nem felel meg... Az 1886 :VII. t.-cz. 9. §-a értelmében a közjegyző akadályoztatása esetén a halasztást nem szenvedő esetekben a kir. járásbíróság vezetője végzi azon teendőket, melyek a közjegyző hatásköréhez tartoznak. A n.-ajtai kir. járásbíróság területén közjegyzőnek székhelye nincs, s az, a s.-szt-györgyi közjegyző hatáskörébe tartozik. így tehát a n.-ajtai kir. járásbíróság vezetője a jelen esetben, amidőn egy súlyos beteg kivánt végrendelkezni, a törvény rendelkezésénél fogva, mint halasztást nem tűrő esetben, kiküldetés nélkül jogosítva volt eljárni, s az alapon a kir. törvényszék felperes e részbeni kifogását el nem fogadhatta. Az 1886 : VII. t.-cz. 9. §-ának rendelkezése értelmében a járásbiró a közjegyző helyett végzendő teendőknél mindazon szabályokat megtartani köteles, melyhez a közjegyző az 1874 :XXXV. t.-cz. és az 1886. évi VII. t.-cz. értelmében kötve van, s igy amennyiben a törvény által megkívánt valamely lényeges alaki kellék hiányzik, ugy a felvett okirat közokirat erejével nem bir (1894: XXXV. t.-cz. 68. §.). Téves tehát alperesek azon állítása, hogy a járásbíróság a közjegyző helyett végzendő teendőknél s igy a végrendeletek felvételénél a bíróságokra fennálló szabályokat tartozik alkalmazni, mert a kir. Curia 12. sz. döntvénye, amely ezt kimondta, érvénynyel már nem bírhat, mivel az 1875 : XXXV. it.-cz. 25. §-a, melyre az emiitett döntvény alapítva van, az 1886. évi VII. t.-cz. 9. §-a által hatályon kívül van helyezve. Külkellékek tekintetében tehát azon törvényes rendelkezések szerint bírálva el a megtámadott végrendeletet, amelyek a közjegyző által felvett végrendeletek érvényességéhez szükségesek, a kir. törvényszék a nagyajtai kir. járásbiró által felvett végrendeletet olyannak, mely közokirat erejével birna, s igy érvényes közvégrendeletnek volna tekinthető, nem találta, mert ámbár felperesnek a következő kifogásai: hogy a végrendelet jegyzőkönyv alakjában vétetett fel, hogy a kelet betűkkel nincs kiírva, s az a záradékból teljesen hiányzik, figyelembe vehetők nem voltak, mert arra vonatkozólag, hogy a közvégrendelet mily formában vétessék fel, törvényes intézkedés