Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

262 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁSsem tett; minélfogva a fizetési kötelezettség kezdő időpontjának megállapítása tekintetében a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének rendelkezését kellett helybenhagyni. Egyebekben a kir. tábla ítélete indokaiból hagyatott helyben (904. szept. 9. 6630/903. ). 21415. Curia: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik, özv. M. J. D. M. felp. özvegyi jog megállapítása és a hagyatéki vagyon •birtokba bocsátása iránt indított keresetével, valamint T. F. mint kiskorú T. M. t. és t. gyámja s D. F. mint kiskorú D. A. gyámja a D. M. -tól 1895. " évi január 5-én született J. és 1896. évi_ augusztus 22-én született M. törvénytelen születésének kimondása iránt indított keresetükkel elutasittatnak s a jász-árokszállási születési anyakönyvnek 369. lapján az utóbb említett M. nevü gyermekre vonatkozó bejegyzés kiigazítása, vagyis e gyermek törvényes származásának s az anya férje M. J. mint a gyermek atyja nevének az anyakönyvben leendő kitüntetése és ebből a czélból az ítéleteknek az illetékes anyakönyvvezetővel leendő közlése elrendeltetik. Egyúttal az örökhagyó néhai M. J. végrendelete annyiban, a mennyiben az a D. M. -tól született kiskorú J. és M. kötelesrészét sérti, hatályon kivül helyeztetik, s nevezett kiskorúaknak a kötelesrészhez való joga megállapittatván, az elsőbiróság utasittatik, hogy tovább szabályszerűen eljárva hozzon uj ítéletet. Az ideiglenes törvény szabályok által érvényükben fentartott hazai törvények és törvényes gyakorlat szerint a nőt, ha férjétől törvényesen elválasztva nincs, még tényleges különélés esetében is az özvegyi jog rendszerint megilleti ugyan, s a tényleg különélő, de törvényesen el nem választott nő özvegyi jogát rendszerint csak abban az esetben veszti el, ha férjét hűtlenül hagyta el s a tényleges különélésre nem a férj, hanem az ő hibája szolgáltatott okot. Az oly nő, a ki férjét ennek hibája miatt volt kény te len elhagyni, özvegyi jogát rendszerint érvényesítheti ugyan, ha azonban a nő a tényleges elválás alkalmával férjével vagyonbeli követeléseire nézve kiegyezett, vagy azokról lemondott a nélkül, hogy férje halála esetére az özvegyi jogot, mint a házas s-ági viszony következményét fentartott a volna, ily esetben a nő a férj halálával özvegyi jogon a férj hagyatékának haszonélvezetét nem követelheti. Nem vitás ugyan a peres felek között, hogy a D. M. felperes és az örökhagyó közt 1895. november 15-én megkötött házasság az örökhagyó halálakor fennállott, a perhez csatolt bűnügyi iratokból pedig megállapítható, hogy D. M. felepres férjét, az örökhagyót, ennek durva bánásmódja és tettleges bántalmazása miatt hagyta el s ekként a tényleges különválásra nem az ő hibája szolgáltatott okot; minthogy azonban D. M. felperes nem is állítja, hogy több mint 12 évi különélésének ideje alatt férje ellen bárminemű vagyoni igényt érvényesített volna, sőt az általa folyamatba tett házassági válóperben kifejezetten kijelentette, hogy férje ellen semminemű vagyoni igényt nem támaszt s férjének netáni bekövetkezendő halála esetére özvvegyi jogot sem tartott fenn: az alsóbirósági ítéletek vonatkozó rendelkezésének megváltoztatása mellett, D. M. felperest az özvegyi haszonélvezet, a hagyaték birtokbaadása iránti keresetével ebből az okból elutasítani kellett. A mi a végrendeleti örökösöknek az 1895. évi január 5-én és 1896. évi augusztus hó Törvényes öröklés. A férjétől különélő nő özvegyi joga