Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

260 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes kérő örökösök ki nem mutatták, hogy a hagyatéki vagyon állaga öröklés. az özvegv birtokában veszélyeztetve volna. — Curia: A másodbiroAz özvegy ság végzésének a perre -utasítás iránt rendelkező' s felfolyamodással perreutasitá- megtámadott része megváltoztattalak akként, hogy ebben a tekinsa a végrende-tetben az elsőbiróság végzésében foglalt rendelkezés hagyatik helyleti orokössel^en] egyebekben azonban a felfolyamodás visszautasitta tik. Az 1894. szemben. ^ xyi tcz_ 7Q_ §_a értelméb, en csak abban az esetben van helye perreutasitásnak, ha az örökhagyó tulajdonául bejegyzett ingatlanra vonatkozólag harmadik személy, mint tényleges birtokos hoz fel az 1892. évi XXIX. t. -czikkben meghatározott esetekben perenkivül is érvényesíthető tulajdoni igényt; minthogy tehát az örökhagyó özvegye, a ki a végrendelet hatálytalanításával közszerzemény és özvegyi jog czimén kíván az Örökösökkel szemben jogokat érvényesíteni, az örökösökhöz való jogviszonyát tekintve, nem harmadik személy, hanem olyan érdekelt fél, a kinek a családi jogban gyökerező igéinyei az osztály megtételénél és a hagyaték átadásánál figyelmen kivül nem hagyhatók, a kikre nézve tehát a perreutasitó határozat meghozatalánál az idézett törvény 84. és következő szakaszai szolgálnak irányadóul; a másodbiróság végzésében foglalt vonatkozó rendelkezést meg kellett változtatni és az elsőbiróságnak az idézett törvény 85. §-ára alapított rendelkezését kellett helybenhagyni. A másodbiróság végzése nem tartalmazván az elsőbiróság végzésétől eltérő rendelkezést abban a tekintetben, hogy az örökhagyó özvegye tartozik a pert az örökösök ellen megindítani, a felfolyamodás abban a részében', a hielyben az özvegy mindkét alsóbiróság végzését megtámadja és azt kívánja, hogy vele és az ő kiskorú gyermekeivel szemben a többi leszármazó örökösök utasíttassanak perre, az idézett törvény 124. §-a alapján visszautasítandó volt (904. ápr. 28. 8543/903. P. ). Özvegyi jog 21412. Curia: A felperes által özvegyi jogczimen érvényea jaszkun sitelt követelés megbirálásánál a peres felek illetőségi helyénél fogva S Q "rint SZe'2'z ideiglenes törvénykezési szabályok 17. §-a által érvényében fentartott jászkun statútum rendelkezései az irányadók s a perbe vitt jog megbirálásánál az 1840 : VIII. t.-cz.-nek a volt jobbágyok örökléséről szóló rendelkezései nem alkalmazhatók. Minthogy pedig a jászkun statútum 1. pontjának világos rendelkezése szerint a hátramaradt özvegy férje javaiból eltartást (intertentiót) követelhet és a felhívott statútum nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint abban az esetben, ha az elhalt fél első házasságából gyermekek maradnak vissza, az özvegyi tartás mérve még akkor is egy gyermek részére volna szorítható, ha az az özvegy eltartására nem volna elegendő, annálfogva felperes mint özvegy eltartás fejében a hátramaradt gyermekek számára való tekintet nélkül jogszerűen követelheti alzt az összeget, ami társadalmi állásánál és életviszonyainál fogva, a férj hátrahagyott vagyona jövedelmére való tekintettel, életfentartásának és egyéb szükségleteinek megfelel; minthogy azonban a felebbezési bíróság saját elfoglalt jogi álláspontjából kiindulva, ez irányban a tényállás megállapításába nem bocsátkozott, stb (902 okt. 14. G. 168.). 21413. Budapesti tábla: A tábla az elsőfokú bíróságnak ítéletét megváltoztatja, felp. keresetét egyedül a jásakun V. statútum 1. §-a alapján elutasithatónak nem találja, ennek következtében annak a perköltség iránt tett rendelkezését hatályon kivül helyezi és az