Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

258 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes igénybe, nem 'kötelezhető, az a körülmény pedig, öröklés, hogy az ingatlanok egy részének haszonélvezetét Az özvegy/csak közös gazdálkodás mellett gyakorolhatja, a jog terjedelmei elek közt folytonos súrlódásra és viszály ko dásr»a és tartalma, szolgáltatna okot, és mert különben is az özvegyi járadékoknak készpénzben való megállapítását a felperes és az alperesek közös megegyezéssel kérték, mert továbbá a felperes maga az egész hagyatéki vagyon évi jövedelmét 80 koronára értékesítvén, az elvont haszon fejében ezt az összeget követelvén, a keresetbe vett ezen jövedelmek fele volt részére a fentebbiek szerint megállapítható, mivel a foganatosított szakértői becsű által megállapittatott, hogy ez az összeg az egész hagyatéknak 105 koronára becsült évi jövedelméből fedezetet nyer. Az alperesek az évi háztartásdij utólagos fizetését ajánlván, a felperes ezt az ajánlatot hallgatólag elfogadta, d'e az 1840. évi VIII. t-cz. 18. §. szerint is az özvegyet az; ingatlan hagyaték jövedelme illetvén meg, ezen jövedelem a gazdaság év lejárta után válik értékesithetővé, a minélfogva az alpereseket, mint a hagyatéki vagyon törvényes és végrendeleti örököseit az évi özvegyi tartásdíj ekkor való fizetésére kellett kötelezni, a gazdasági év pedig a naptár szerint a fennálló gyakorlat alapján minden év november hó 1-én jár le. Alperesek a felperes részére megállapított tartásdíjat az 1894. évi XVI. t.-cz. 81. §-a szerint biztosítani kötelesek s a minélfogva őket annak tűrésére, hogy a megállapított összeg a hagyatéki ingatlanra leendő bekebelezés által biztosittassék, kötelezni kellett. A jelen Ítélettel csupán az özvegyi jogra vonatkozó kérdés döntvén el és a hagyatéki eljárás ekként befejezést nem nyervén, a hagyatéki ügy teljes lebonyolítása czéljából, illetve a hagyaték átadása végett az 1894. évi XVI. t.-cz. 88. §-a alapján az ítéleteknek áttételét hiteles kiadványban a hagyatéki bírósághoz elrendelni kellett. Az Ítéletek egyik kiadványának a törvényszéki elnökkel leendő közlése iránti rendelkezés a 38,513/901. sz. igazságügyminiszteri rendeleten alapszik (903. márcz. 6. 3163/902.). — C u r i a : Hhagyja (904.s zept. 6. 5298/903.). A haszonélve- 21410. L u g o s i tsz.: A sommás végzés hatályának f entartása zetre jogosultmélleti tartoznak alperesek mint elfogadók a kereseti 268 korona 86 özvegy keres-fillér váltóösszeget és kamatait, a néhai M. Gy. hagyatéka javára hetőségi joga.% facseti járás-, mint illetékes hagyatéki bíróságnál bírói letétbe heaz,^..^J?\yezm. Felperes mint M. Gy.-nek a keresethez hiteles másolatban vase°- °rúnt, ^"csatolt halálesetfelvétellel igazolt özvegye s így egyik örököse kérte alpereseket a váltóösszegnek a váltótulajdonos néhai M. Gy. hagyatéka javára bírói letétbe leendő lefizetésére marasztalni. Tekintettel azonban arra, hogy a keresethez hiteles másolatban csatolt néhai M. Gy. haláleset-felvétele szerint felperes nevezett váltóbirtokosnak özvegye s így utána örökösödési joggal bír s mint ilyen, a néhait megillető követelésnek a hagyaték részére leendő behajtásának kérelmezésére kereseti joggal is bir, tekintettel arra, hogy a váltó valódiságát s az annak alapjául szolgáló, felperes által vitatott elszámolás megtörténtét tanuk iL. D., Zs. J. és N. M. eskü alatt bizonyították: alpereseket, mint a kereseti váltó elfogadóit, a váltótörvény 23. §-a alapján marasztalni kellett (902. aug. 19. 9782.). — Temesvári tábla: Helybenhagyja. A kereseti váltó tartalmából kétségtelenül kitűnik az örökhagyó M. György tulajdonosi minősége, ebből folyólag tehát a váltónak nevezett hagyatékához való tartozandósága nyilvánvaló. Minthogy pedig a hagyaték ha-