Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

248 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes birói gyakorlat jogéletünkben nemcsak nem gyökeredzett meg, haöröklés. nem ellenkezőleg összes hazai íróink a szerzeteseket részben az Szerzetesek, előbbi jogállapotnak megfelelően még jelenleg is öröklés képteleapaczákörök-neknek nyilvánítják. Mindazonáltal az idézett törvény vonatkozó intesz joga. tézkedései által felperes öröklési képességétől megfosztottnak nem tekinthető. Ugy jogi irodalmunk, mint hazai birói gyakorlatunk egyaránt ezt a törvényt mindenkor akként értelmezte, hogy ezen törvény értelmében csupán az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek tekintetnek öröklés képteleneknek. Általános egyházjogi szabály, hogy a congregatiók tagjai szintén tesznek szegénységi fogadalmat, azonban ez csak egyszerű fogadalom, amelynek éppen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalom jogi következményeitől. A congregatiók tagjai még abban az esetben is, ha fogadalmuk nem határozott évekre, hanem határozatlan időre szól, ezen fogadalmuk következtében nincsenek örök időre kötve rendjükhöz, a mennyiben a rendből bármikor, minden kötelezettség nélkül kiléphetnek; vagyonuk felett halál esetére szabadon rendelkezhetnek; hatályos végintézkedés hiányában pedig vagyonuk felett a közönséges törvényes örökösödés áll be, magiának a congregatiónak sem törvényes örökösödési joga, sem valamely köteles hagyományhoz nincsen igénye és vagyonuk tekintetében a congregatió tagjai rendszabályuk értelmében csak annak a korlátozásnak vannak alávetve, hogy vagyonuk haszonélvezete az alatt az idő alatt, mig a rend kötelékéhez tartoznak, a congregatiót illeti meg. Ehhez hasonló az irgalmas nénék társulatának a végirathoz F) alatt csatolt szabályzata is, amelynek tagja a felperes. Kétségtelen tehát, hogy a felperes által tett szegénységi fogadalom csak egyszerű fogadalom és a felperes által tett egyszerű fogadalomtól az ünnepélyes szegénységi fogadalom jogi hatásában abban különbözik, hogy ez utóbbi ugy a rend tagjára, mint magára a rendre nézve, eltekintve a pápai felmentés esetét, örök időre feloldhatatlan és hogy ennek folyományaként az ily szerzetesnek minden vagyona ipso jure magára a szerzetre átszáll. Mindezeknél fogva a felp. öröklési képességét helyesen állapította meg az elsőb'rcság. Az e. -b. Ítéletének indokolását ennyiben módosítva, ítélete vonatkozó többi indoka alapján hagyatott helyben, megjegyeztetvén, hogy az Ítélet kiegészítése azon alapszik, hogy örökösödési perekben a jogviszony végleg szabályozandó. C u r i a: A másodbiróság ítélete a saját s az elsőbiróság ítéletéből átvett indokaiból helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy mivel I. rendű alperes a leltári becsű alapul vételével több értékű értékpapírt helyezett felperes osztályrészének biztosítására birói letétbe, mint őt megilleti; és mivel a perben megvitatva s igy eldöntve nem lett, hogy a birói letétbe helyezett értékpapírok lejárt szelvényeinek beváltása folytán szintén birói letétbe helyezett összegek fedezik-e a felperest öröksége után, az örökség megnyíltától szintén megillető jövedelmet: felperes öröksége mennyiségének pontos meghatározása és kielégítési módjának megállapítása, az 1894. évi XVI. t. -cz. 88. §. értelmében a további örökösödési eljárásra hagyatik fenn s a perbeli Ítéletek hiteles kiadványban a hagya-