Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 243 gyalása alkalmává1 elismert 2100 kor. hagyatéki adóssággal terhelt Törvényes 6124. kor. értékű vagyonban az alperes A. (M.) Gy. törvényes örö- or&ács. kösödési jogát megszünteti és az örökösödési osztály esetén nevezett^2" örökhagyó A. G.-néról alperesre váró felerész hagyatéki jutalékra nézve is, tehát gyilkosának ekként az egész hagyaték tekintetében a felperes kizárólagos és kor- e^ látlan törvényes öröklési jogát megítéli, ehez képest a nevezett örök- ™ ' hagyó hagyatékát egészben a felperesnek adja át és alperest annak tűrésére kötelezi, hogy felperes a földesi 50. számú telekjegyzőkönyvben 52., 1914., 7777. hrsz. alatti; a földesi 34/3. számú telekjegyzőkönyvben 1537. hrsz. alatti, a földesi 3581. számú teiekjegyzőkönyvben 2837., 5626., 9153., 9819., 10829., 12086., 12089. és 7265 b. hrsz. alatti, A. G.-né B. J. tulajdonául telekkönyvezett, azonban ez által P. S. 'h.-szoboszlói közjegyző előtt 1901. máj. 2-án 104'1901. ü. sz. alatt kiállított s a hagyatéki iratoknál 1. sz. alatt hiteles kiadványban csatolt nyilatkozat szerint felerészben néh. A. G.-né B. J. örökhagyót illetett ingatlan részre a jelen itélet alapján és jogerőre emelkedése után a saját kizárólagos és törvényes örökösödés jogczimén reá szállott tulajdoni jogának bekebeleztetése iránt az illetékes telekkönyvi hatósághoz folyamodhassék. Alperes beismerésén felül a beszerzett hagyatéki és büntető ügyiratokból tényként megállapítható, hogy a F.-en 1901. évi decz. 19-én végrendelet és 6124 korona értékű vagyon hátrahagyása mellett elhalt A. G.-né B. J. örökhagyót egyik törvényes leszármazója, saját fia az alperes 1900. évi deczember 19-én este a saját házukban forgó pisztolyból intézett lövésekkel szándékosan fosztotta meg életétől. Az ideiglenes törvénykezési szabályok 7-ik §-a által visszaállított Hármaskönyv I-ső rész 52. czime 3. §-ában feltalálható jogszabály és az állandó birói gyakorlat szerint is az olyan gyermek még kötelesrészt sem igényelhet, a ki szülője élete ellen tör, a szülőt jelentős és súlyos méltatlansággal bántalmazza s ezekkel magát a kitagadásra érdemessé tette. A felhívott jogforrások nem tesznek különbséget abban, hogy a szülő élete ellen merénylet előre megfontolt, vagy kevés idővel előbb eltökélt szándékkal, avagy erős felindulásban történt-e? A jogfosztás lényege a szándék fenforgásában rejlik. Ugyanazért nem vehető birói figyelembe alperesnek az a védekezése, hogy a Curiának 6912/1901. B) számú ítélete az esküdtbíróság Ítéletének egyébként érintetlenül hagyása mellett a büntetés kiszabásánál enyhítő körülmények gyanánt vette figyelembe alperesnek az öngyilkosságra elszánt, elkeseredett lelki állapotát és minden apróbb részletekre is kiterjedő töredelmes beismerését, melyek figyelembe vétele mellett az alperes büntetését életfogytiglani fegyházról 14 évi fegyházra szállította le. Az sem változtat a dolgon, hogy alperes ellen nem a gyilkosság, hanem a szándékos és felmenő ágbelin elkövetett emb°rölés bűntettének tényálladéka állapíttatott meg, mert ez a szüle ellen szándékosan intézett és teljesen befejezett bűntény, a polgári jogban irányadó és a kitagadás indokául felállított eseteket jóval meghaladj. Igaz ugyan, hogy a felhívott jogszabályok a kitagadásra vonatkoznak s a jelen esetben forma szerint való kitagadás esete fenn nem forog,, a mennyiben A. G.-né örökhagyónak végintézkedésre ideje nem volt, mivel a lövések után azonnal kimúlt. Ámde a szülő bántalmazásnak ily végső fokánál kétségtelenül előáll a megölt szülő jogi folytatójának, a jelen esetben felperesnek, inditványozási és kereshetőségi joga abban az irányban, hogy alperes, mint érdemtelen gyermek, a megölt anya javaiból kirekesztessék s miután a felperes, mint örökhagyónak igazolt leszármazója és törvényes örököse