Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS E 237 a tárgyalást nem az aezal megbízott kir. közjegyző tartotta meg, A haSYaték: amiből azon tárgyalásnak semmisége következvén, 0ro|c. 0. s?desi az ott tett. a kérdése* osztályegyezségre vonatkozó különben sem eJaraselég szabatos ziyilatkozatok érvénytelenek és az a jegyzőkönyv a hagyaték átadásának alapjául nem szolgálhat. (902. decz. 3. 714. ). 21379. Curia: Az örökösök között az ö r ö k ö s ö d é s Követelés értekintetébenfenforgó peres kérdésekahitelező kö- vényesitése vetélésének érvényesítését nem gátolják; e tekin-örökös ellen. tétben különbséget az nem tesz, hogv a hitelező egvszersmind örökös (903. jan. 7. 408 902. 1. 21380. Curia: Midőn az örökhagyó végrendeletileg magának Hagyomááltalános örököst jelöl ki és emellett hagyományt is rendel, ha már a nyos felelöshagyomány a hagyományosnak bíróilag átadatott és az örökhagyó hite-5t^e a ^űf}^~ lezője annak utána lép fel követelésének érvényesítése iránt, a ha g y artefcl ternekerttéki terhek viselése tekintetében a hagyományos ellen csak abban az esetben fordulhat, ha az örököstől az öröklött vagyonból kielégítést nem nyerhet. Azt azonban felperes nem állította, és tényállás gyanánt megállapittatni nem is kérte, hogy követelésére nézve az örökösöknél az öröklött vagyonból kellő fedezet nincsen, addig pedig, mig az be nem következik, a hagyománvostól kielégítést nem követelhet. (903. máj. 9. G. 707/902. ). 21381. Budapesti tábla:. A felebbezési bíróság Ítéletét és^z örökösök eljárását, hivatalból feloldja s a nevezett bíróságot a következőkre perbeidézéséutasítja: a> hívja fel a felebbezési bíróság a felp. -t a felebbezési tár- feltétlen gyalást megelőzőleg elhalt alperes halálesetfelvételi ivének, esetleg Azorökfaisró a hagyatékadó végzésnek a bemutatására, s ezeknek az alapján &euen biróihakitüzendő uj tárgyalásra idézze meg az átadó végzésben elismert tározat nem örökösöket, amennyiben pedig a hagyaték még át nem adatott volna, hozható a halálesetfelvételi ivben megnevezetteket és a netán még létező ismeretlen örökcsök részére kinevezendő ügygondnokot; b) hivja fel a felperest a hagyatékot alkotó annak a vagyonnak pontos megjelölésére, amely vagyonból az örökösök marasztalása esetére magát kielégíteni kívánja; c) ezeknek foganat: sitása és az örökösökkel szabályszerű tárgyalás tartása után hozzon a kifejlendőkhöz képest, stb. indokok: Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a jogképesség a halál bekövetkeztével megszűnik s hogy ennélfogva elhalt egyén jogviszonynak az alanya egyáltalán nem lehet s hogy valaminek a teljesítésére, kérésére, vagy abbanhagyására bírói ítélettel sem kötelezhető. Hazai jogunkban ennek a jogszabálynak a fennállását tételes törv. -i intézkedések, nevezetesen az 1874: XXXIV. t. -cz. 43. §-ának a fél elhalálozása esetében a megbízott ügyvédi kötelességét megszabó rendelkezése, ugy az 1881: LX. t. -cz. -nek a marasztalt fél elhalálozása esetére szóló s a végrehajtási eljárás során követendő szabályai is megerősítik. De kitűnik ennek a jogszabálynak az életbenléte a kir. Curia 42. sz. teljes ülési határozatából is. mely megszabja, hogy az örökhagyó hitelezője milyen eljárást kövessen az örökösökkel szemben követélésének a behajtása körül; nyilvánvaló lévén ebből a határozatból, hogy maga az elhalt ellen ítélet egyáltalán nem hozható. Bizonyos tehát ezeknek az alapján, hogy ha a jogviszony egyik alanya meghalt s ha e jogviszonyból folyólag a másik fél követelést érvényesít: az elhalt fél örököseinek, avagy a hagyaték átadása ese-