Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 221 peres és végrehajtást szenvedett életközösségben éltek ugyan, de a Házassági végrehajtást szenvedett még a vételár fizetésének megkezdése vagyonjog, előtt férje házától eltávozott és ez idő óta férjétől különváltan él, A házasság a gép árának törlesztéséhez pedig hozzá nem járult. Ennek a ténj-tartama alatt állásnak alapul vétele mellett helyes a felebbezési bíróságnak az a szerzett va-^ jogi döntése, mely szerint a lefoglalt ingóknak foglalás alatt tartott ^°xöíkülönmásik fele részét is a foglalás alól felmentette; mert az állandóan vagyon követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a végrehajtató a végrehajtás alá vont tárgyakra a foglalás által több jogot nem szerezhet, mint a mennyivel azokra a végrehajtást szenvedő birt; továbbá jogszabály az is, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingó vagyon, ha csak az részben vagy egészben a nő külön vagyonából nem szereztetett, a férjnek kizárólagos rendelkezése alatt áll és a nő a házassági kötelék fennállása alatt a közszerzeményi vagyonnak elkülönítését vagy felosztását nem követelheti, mihez képest a férj által szerzett és foglalás alá vett ingók a szerzeményi vagyon elkülönítése előtt anő adósságának kielégítésére nem fordíthatók, mert továbbá az a körülmény, hogy az eladó a szóban forgó ingókra a vételár teljes lefizetéséig a tulajdonjogot fentartotta, csakis a tulajdonjog á tháramlására bir felfüggesztő hatálylyal, ellenben nem áll útjában annak, hogy felperes a vételi ügylet alapján szerzett jogait harmadik személy ellenében már a vételár teljes lefizetése előtt is érvényesíthesse; és végül, mert a végrehajtást szenvedő az által, hogy a hátralékos vételár erejéig felperesért váltójogi kötelezettséget vállált, a felperes által vett ingókra tulajdonjogot nem szerzett és a vételár fizetéséhez hozzá nem járulván, az részben vagy egészben a nő külön vagyonának nem tekinthető (904. márcz. 9. G. 611/903.). 21344. C ur ia: Az alp. panasza annyiban, a mennyiben a szó- Nöi külónban levő ingókból azokra vonatkozik, melyek a íelperesnő kizárólagos vagyon. rendeltetésére szolgálnak, alaptalan. Ugyanis a felebbezési bíróság ítéletének tényállásából kitűnik, hogy peres felek házastársak s különválva élnek, továbbá, hogy alperes nem is vette tagadásba, miként azok az ingók, melyeket felperes házassága idején alpereshez hozott, az alperes tulajdonai s kiadásukat csak ezért tagadta meg, hogy neje, a felperes, hozzá visszatérjen és az életközösséget tovább folytassa. A házastársak vagyonjogi viszonyai tekintetében hazai jogunkban az elkülönzési rendszer van elfogadva, s minthogy alperes nem is kívánt arra nézve tényeket megállapittatni, melyekből következtethető volna, hogy a kereseti ingók felperes hozományát képeznék, s hogy igy ezek csak a házassági kötelék végleges felbontása esetében volnának visszakövetelhetek, a felebbezési bíróság a megállapított tények alapján helyesen állapította meg a nő kizárólagos rendeltetésére szolgáló ingókat a fiiperes külön vagyona gyanánt. Minthogy felperest külön vagyonára nézve nemcsak a tulajdonjog illeti, hanem ilyen természetű vagyona felett felperes a teljes kezelési és reudelkezési szabadságot is gyakorolja; minthogy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a házassági viszony fenn-