Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 203 tartási dij fizetésére kötelezte. Ez a panasz is alaptalan: mert a 1894 : XXXI felebbezési bíróság megállapította, hogy felperes férjének, a má- t.-cz. soorendü alperesnek önálló vagyona nincs, testi fejletlenségénél fogva 102. §. önmagát sem képes keresményéből eltartani és megállapította, hogy Ideiglenes másodrendű alperes felperest 15 évvel ezelőtt az atyja, elsőrendű nőtartás. alperes beleegyezésével vitt? az atyához közös háztartásba és azóta mincketten az atyai gazdaságban dolgoztak és ottan nyerték ellátásukat. Ha pedig elsőrendű alperes beleegyezett, hogy a testi fogyatkozásban szenvedő és önmagát és nejét eltartani nem képes fia a felperest feleségül az ő házába vigye, a helyett, hogy fiának önálló háztartást alapit ott volna és tényleg azóta az eltartást teljesiti, ez által elvállalta felperes eltartásának gonoját is mindaddig, mig inásodrendüalperestolyan vagyoni helyzetbe juttatja, hogy abból felperest eltarthassa, és ha ebből a közös háztartásból felperes önhibáján kivül az elsőrendű alperes hozzájárulásával elűzetett, a tartás pénzbeli egyenértékéért elsőrendű alperes is felelősséggel tartozik. ^903. jun. 27.. G. 297.) 21308. C u r i a: Az ideiglenes nőtartás tekintetében az az állandó bírói gyakorlat, hogy a férjétől különváltan élő nő, ha a különélésre kizárólag a férj szolgáltatott okot és ha a nő a tartásra reászorul, férjétől külön tartást követelhet; a nő ebbeli igényének tehát, minthogy a jogosult tartási igény a házassági per birájának intézkedéséig vagy a házassági életközösség visszaállításáig terjedő időre vonatkozik, nem előfeltétele a bontó per folyamatbatétele és folyamatban léte; következésképen felperes az által, hogy alperes ellen a házassági bontó pert meg nem indította, vagy elévülés miatt sikeresen esetleg már meg sem indíthatja, az ideiglenes nőtartáshoz való esetleges igénvét el nem vesztette. (904. jun. IS. G. 62.) 21309. Curia: A felebbezési bíróság elfogadván erre nézve az elscbiróság Ítéleti tényállását, meg van állapítva, hogy felperes és alperes között a házassági kötelék a budapesti törvényszéknek 32,181/1901. sz. jogerős ítéletével jogérvényesen felbontatott és annak utána kívánja felperes alperes ellen tartási igényét az alperes vétkességéből az 1894 : XXXI. t.-cz. 90. §-a alapján jelen perrel érvényesíteni. E szerint a jelen per a házassági viszony végleges felbontásából származó jogkérdést tárgyaz. melynek eldöntése az idézett 90. §. rendelkezéséből kifolyólag, valamint az 1868. évi LIY. t.-cz. 22. §-a értelmében a házasság felbontására illetékes bíróság hatáskörébe tartozik: minthogy pedig az 1868 :LIV. t.-cz. 53. §-ának c) pontja értelmében házassági ügyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs és a végleges nőtartás kérdése minden körülmények között magában a házassági perben és nem külön perben eldöntendő, az e tekintetben felhozott pergátló kifogás pedig az eljárás bármely szakán hivatalból is figyelembe veendő, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a midőn a felperes által sommás uton folyamatba tett végleges tartási per megbirálásába bocsátkozott, a helyett, hogy a S. E. 165. §-a ellenére az elsőbiróság Ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette volna; miért is a felebbezési bíróság ítéletét feloldani, az eljárást megszüntetni és felperest a S. E. 204. §-a értelmében az okozott költségben marasztalni kellett. (904. jun. 11. G. 221.1 21310. Curia: Alperes a 8. E. 185. §-ának a) és e) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabály megsértéseként