Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 193 hagyta el alperest és hogy ez alapon felperes a nőtartási keres-té\el 1894: XXXI. elutasittatott, a házassági viszony társadalmi és erkölcsi jelentőségénél t,"C2, fogva egymagában véve nem fosztja meg felperest attól az igényé- 102. §. tői, hogy férjéhez visszatérjen és ha ez az alperes hibája miatt meg- Ideiglenes nöhiusul, ez alapon alperestől tartásdijat követeljen. Ámde a felebbe- tartás. zési biróság megállapította ugyan azt, hogy alperes a hozzá visszatérni kivánó felperest a szobából az 1901. évi deczember hó 3-ik napján kilökte; azonban nem bocsátkozott annak a felderítésébe, hogy akkor a felek között előzőleg a szobában mi történt és esetleg felperes részéről arra a körülményre nem-e szolgáltattatott valamely ok. Minthogy pedig a felebbezési biróság a fentiek szerint a tényállásnak minden irányban megállapításába nem bocsátkozott stb. (903. jan. 27. G. 478/902.). 21283. Curia: A felebbezési biróság elfogadván ítéletében az elsőbiróság ítéleti tényállását, ez által a felebbezési biróság részéről is megállapítást nyert az, hogy D. E. felperesnél az éjjeli órákig maradt látogatóban akkor, amikor felperes férje más helyen hetegen feküdt és hogy annak utánna, hogy egy éves leánya elaludott, felperes a szobából a cselédet kiküldötte, és azután egyedül maradt a nevezett férfiúval. Ez a körülmény a felebbezési biróság által megállapított amellett a tény mellett is, hogy D. E. az alperessel szorosabb baráti viszonyban állott, és a peres felekhez járatos is volt, mivel felperes alapos okát nem adta, hogy miért kellett D. E.-nek nála a késő éjjeli órákig maradni, a házastársi kötelesség oly fokú megsértésének veendő, hogy felperes az alperes különélése esetén is ideiglenes tartási dijra jogosan igényt nem tarthat, mivel az ily tartási dij követelésére abban az esetben is, ha a férj oka a különélésnek, csak oly nő jogosult, kit férjével szemben vétkesség egyáltalában nem terhel (903. febr. 14. G. 523/902.). 21284. Curia: Jogszabály ugyan az, hogyha a férj a házassági hűséget már az együttélés tartama alatt szegi meg, ez a nem vétkes nőt az együttélés megszakítására s a külön tartás igényelhetésére jogosítja fel. ha pedig a férj az együttélés megszakítása után más nővel szerelmi viszonyt folytat, ez a nőnek arra ad jogot, hogy a külön tartást akkor is igényelhesse, ha a férj vele az életközösséget újból felvenni akarja, de jogszabály az is, hogy habár a különélésre a férj szolgáltatott is okot, a nő a férje iránti külön tartáshoz való igényét feltétlenül elveszti akkor, ha a különválás után más férfiúval szerelmi viszonyt folytat; már pedig a felebbezési biróság az ítéletében megállapított ama tényekből, hogy felperes egy megnevezett férfit, kit az együttélés ideje alatt is férje távollétében gyakran fogadott és kivel idejét zárt ajtók mellett töltötte és kivel csókolódzni is látták, most is — tehát az elkülönzés után — hetenként két izben állandóan fogadja, az tőle majd korábban, majd későbben, sőt éjjel és kapuzárás utár, is távozik, helyesen következtette, hogy felperes eme férfiúval a női tisztességet és a házassági hűséget mélyen sértő viszonyt folytat: mert a mellett, hogy az 1886 : VII. t.-cz. 22. §-nak rendelkezése szerint a házasfelek között a vagyoni viszonyok szabályozása iránt létrejött és jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges, alperes a felperesnek önként felajánlott tartásdíj követelhetését az I. alatti okirat szerint nyilván attól tette függővé, hogy felperes a házasság végleges felbontásáig erkölcsös életet folytasson; már pedig a bontó feltétel a fentiek szerint bekövetkezett (903. máj. 9. G. 198.). Marktu: Felsőbíróságaink elvi határ. XV 13