Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

184 CSALÁDJOG. 1894: xxxi. és ezzel mintegy 16 év óta férj és feleségként együtt él t,"C2, és hogy ebből a viszonyból 5 gyermek is származott és hogy alperes 80- c) ekként erkölcstelen életet megátalkodottan folytat (902. nov. 15. Erkölcstelen 11,004.). — Budapesti tábla: Indokaiból és még azért hagyja helyélet. beri) mert az alperes vétkességét megállapító cselekményben nyilvánuló állandóság és folytonosság adja meg ennek bontó jellegét és egyúttal kizárja annak elévülését (903. jan. 28. 10,577/902.). — Curia: Hhagyja (903. márcz. 11. 999.). Iszákosság. 21260. Curia : Minthogy a kihallgatott tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy alperesnő a házassági együttélés utolsó idejében olyannyira az iszákosságnak adta magát, hogy majdnem naponta az utcza porából eszméletlen állapotban vitték haza, alperesnőnek ezen állandóan folytatott életmódja az 1894. évi XXXI. t.-cz. 80. §. c) pontjában meghatározott bontó okot állapítja meg stb. (902. nov. 13. 4402.). 80. a) c) 21261. Nagyváradi tábla: Felp. a házassági törvény 80. §-ának a) és c) pontjai alapján azért kérte a házasság felbontását, mert alperes őt becsületsértő kifejezésekkel illette, testileg bántalmazta, 1900 június 20-án egy vasvillával, 25-én pedig egy vasúti jelzőzászló nyelével megütötte, minek következtében kénytelen volt férjét 1900. évi június hó 25-én elhagyni s alperes ugyanazon évi szeptemberben A. K.-val összeállott, ezt a nőt magához vette s vele tiltott szerelmi viszonyt folytat. Minthogy alperes beismerte, hogy nejét vagy két izben megütötte s M. és K. tanuk által igazolva van, hogy peres felek az 1900. év nyarán, tehát a keresetben jelzett időben czivakodtak, mely czivakodásokat alperes kezdte s K. A. azt is bizonyította, hogy alperes nejét s ennek anyját k... -nak nevezte, W. Gy. pedig azt erősítette, hogy alperes nejét egy vasvillával vállon ütötte, s alperesnek ezen viselkedése a házassági törvény 80. §-ának a) pontjában meghatározott bontó oknak felel meg; s minthogy továbbá alperes beismerte, hogy neje eltávozása után, 1900. szeptemberben, A. K.-t házához vette, tagadásával szemben pedig W. Gy. tanú vallomásával igazolva van, hogy alperes ezen nővel az egy szobából álló vasúti őrházban együtt lakik, ahová a tanú a nevezett nőnek bútorait 1900 szeptemberben elszállította s ugyanakkor alperes kijelentette a tanú előtt, hogy azért fogadta a házához A. K.-t, mivel asszony nélkül nem élhet, s mindezen körülmények egybevetésével megállapítható, hogy alperes a házához fogadott nővel vadházasságban él, mely viselkedése a házassági törvény 80. §-ának c) pontjában meghatározott bontó ok ismérveit meriti ki; tekintettel arra, hogy a férj nejével szemben házi fegyelmi joggal abban az irányban, hogy nejét felelősség nélkül becsületében és testileg bántalmazhatná, nem bir: mindezeknél fogva a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatni és felperes keresetének a házasság felbontása kérdésében helyt adni kellett (902. ápr. 28. 715.). — Curia: A kir. tábla Ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében felhozott indokai alapján volt helybenhagyandó az indokoknak azzal a helyesbítésével, hogy alperes felperest W. Gy. tanú vallomása szerint nem vasvillával, hanem favillával ütötte meg, annak kiemelésével, hogy a férj feleségével szemben házi fegyelmi joggal nem bir (902. decz. 4. 6181.). 82. §. 21262. Curia: Felperes panasza az, hogy a felebbezési biMegbocsátás.rós&g jogszabály sértésével bocsátkozott^ házasságtörés tényének bizonyításába és megállapításába akkor, amikor ez a házasságtörés, ha azt felperes elkövette volna is, az alperes férj részéről megbocsáttatott; továbbá felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság