Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

172 CSALÁDJOG. 1894: XXXI. meztette felperest, hogy leánya elmebeteg, vallotta továbbá, hogy a t.-cz. különválás után ismét visszaesett elmebajába. A szentszéki iratok54. §. nál levő orvosi bizonyítvány nyal igazolva van, hogy alperesnő elméje A házasság 1887 szeptember 14-én ismét kóros, rendellenes állapotban találtamegsemmisi- tott; a tünetek alapján búskomorság konstatáltatott, mely időközönkint tése a házas-ü\dözés\ mániában mutatkozik. 1892-ben ismét megállapittatott orvotárs korábbi silag elmebaja, 1893-ban a Szt. János kórház megfigyelő osztályában, elmebaja szerzett butaságban (anoia), az orvosi vélemény szerint gyógyithatlan okából. elmebetegség miatt, hónapokon át gyógykezelés alatt állott s elméje már oly fokban gyenge volt, hogy hozzá intézett kérdéseket felfogni sem volt képes; 1897-ben újból intézeti, azóta szülői háznál ápolás alatt van. közben a pestvidéki kir. törvényszék Ítéletével elmebetegség ndatt gondnokság alá helyeztetett s jelenleg is ez alatt áll. Ezen tényállás mellett, bár bizonyítást nyert, hogy alperesnő elméjének kóros állapota a házasság megkötése napján s e körüli napokban tényekben külsőleg észlelhető nem volt; figyelemmel azonban a szakértőként kihallgatott dr. M. E. E. orvosnak a perbeli adatok és elmekórtani tapasztalat alapján megállapított azon véleményére, hogy alperesnő elmebetegsége, habár tüneteiben ezek intensivitásában ingadozásokat, javulásokat mutatott, de mint agyi kóros folyamat folytán fennállott és ennélfogva lucidium intervallum felvétele lehetetlen, megállapítandó volt, hogy alperesnő a házasság megkötésekor is elmebeteg volt, s e szerint akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt; minthogy pedig az elmebetegééig a házassági törvény hatályba lépte előtt fenállott jogszabályok szerint is érvénytelenítő okot képezett, peres felek házassága a házassági törvény 44., 138. §-ai alapján megsemmisítendő volt (902. ápr. 15. 7617.). — Budapesti tábla: Az elsőbiróság Ítéletének hivatalosan megvizsgált, a házasságot semmisnek kimondó rendelkezése helybenhagyatik indokaiból s azért, mert igaz ugyan, hogy az 1894 : XXXI. tcz. 127. §-ánal. b) pontja szerint ezen törvény alkalmazásában azok, akik betegség miatt eszök használatától megvannak fosztva, cselekvőképteleneknek csak addig tartandók, mig ez az állapotuk tart, és igy ha a házasság oly időpontban köttetett meg, amelyben az elmebetegség szünetelt, annak érvényére nem birhat befolyással az a körülmény, hogy a házasfél a házasságkötést megelőzően elmebetegségben szenvedett és az később visszatért; és igaz, hogy a tanuk vallomása szerint akkor, midőn peres felek közt a házasság megköttetett, Z. R.-án az elmebetegség nyomai észlelhetők nem voltak, mégis tekintettel arra, hogy a törvény indokolása szerint, a törvény azt az álláspontot, hogy az elmebetegeknek világos időközökben se engedtessék meg a házasság, csupán azért nem tette magáévá, mert a törvény alkotása idején a tudomány és gyakorlat által ezt a kérdést még kellően felderitettnek nem tekintette, de másrészt mivel kiemelte, hogy az a körülmény, miként az elmebeteg a házasságkötés idejében eszének használatában volt-e s ehhez képest cselekménye jogilag beszámitható-e, mindenkor orvosszakértői vélemény alapján állapítandó meg, a ímeghallgatott szakértő pedig azt jelentette ki, hogy az u. n. lucidum intervallumot lehetetlennek tartja, miután az elmekórtani szempontból egy elmebetegség tartama alatt, mely a teljes gyógyulásig folyton tartó kóros folyamat, fel nem tételezhető s igy Z. R. a házasság megkötése idejében sem birt akaratának szabad elhatározási képességével, evvel £zemben a tanuk vallomása figyelembe nem jöhet (902 nov. 28. 8844,). — Curia: Hhagyja (902. decz. 9. 8003.).