Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

Ifa6 KÖTELMI JOG. Vaspályák zésfc, hogy ezek a szabályok a kocsiszínben levő kocsikra nem érlenkártéritési dők, de a tanuk s főleg a művezető vallomása alapján azt egyenesen :otelessege.meg ^ell állapítani, hogy a színben elhelyezett kocsiknál ezeknek a szabályoknak alkalmazása szokásban nem vólt és azok a baleset előtt nem is alkalmaztattak, amellett pedig a felperes a baleset előidézése körüli hibájának kimutatására felhozott az a körülmény, hogy azt a termes kocsit, amely alatt dolgozott, jelző táblával nem fedezte be, nem fékezte és alá nem támasztotta, annál kevésbbé állapithatja meg a vitatott hibát, mert a körülményekből következtetve a lefékezés és alátámasztás a balesetet alig akadályozhatta volna meg és mert az alperesnek, mint munkaadónak a munkásait érthető baleset elhárítása érdekében szükséges intézkedések tekintetében feladata nemicsak szabályrendelet megalkotásában, hanem abban is áll, hogy annak szigorú betartásáról gondoskodjék és azt ellenőrizze, amely feladatának pedig kétségtelenül meg nem felelt, mert a megállapított tényállás szerint a megszabott óvóintézkedések a kocsiszínben szokásosan nem alkalmaztattak. A most felhozat indokok alapján a felperes hibáját a baleset előidézése körül nem lehetett megállapítani, annál kevésbbé, mert azzal a körülménynyel szemben, hogy a felperes a portásnál jelentkezni tartozott volna, amely kötelezettség előírva nincs, S. tanú vallomása alapján kétségtelen, hogy felperes annak eleget tett. Annak következményekép pedig, hogy a felperest hiba nem terheli, a baleset magánjogi következményeit egészben az alperes köteles viselni annál is inkább, mert az elsőbiróság által megállapított helyes tényállás szerint az ügy kizáróan az alperes közegei mulasztásának tudandó be. A 'kár mérvének megállapításánál az elsőbiróság álláspontját vonatkozóan felhozott indokai alapján, az elsőbiróság ítéletét elutasító részében a per főtárgyát képező életjáradékra nézve megváltoztatni kellett (903. ápr. 22. 3036/903. P.). — Curia: Az évjáradék (összegét illetően mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik akkép, hogy alperes tartozik a felperesnek 1900. április 10-től október 10-ig havi 93 K. 75 fillért, ettől fogva pedig a felperes élete tartamára havi 75 K.-t az elsőbiróság Ítéletében megállapított módon és időben megfizetni. A másodbiróság által évjáradék czimén megítélt többletre nézve a felperes elutasittatik, egyebekben a másodbirói ítélet helybenhagyatik. Arra az időre, melyben a felperes teljesen keresetképtelen volt, az 1125 K.-t tevő évi keresményének megfelelő részét teljesen követelheti, az 1900. április 10-től október 10-ig terjedő időre tehát a havi járandóság 93 K. 75 fillérben volt megitélenaő, mert a 3. •/. a. kimutatás szerint felperesért 1900. április 10-től szeptember 16-ig kórházi ápolási dijak fizettettek, felperes tehát az ideig kórházban! s igy kereset nélkül volt, arra pedig nincs adat, hogy felperes utóbb 1900. október 10-ig munkába állhatott volna. Erre az időre tehát ennél az oknál fogva, a későbbi időre pedig az alsóbiróságok ítéletei azért voltak megváltoztatandók, mert a szakértők véleménye szerint műláb alkalmazása esetében a felperes keresetképtelensége jelentékenyen (75—80%-ig) csökken, felperes pedig a 3. •/. a. kimutatás szerint műlábát is kapott és ily körülmények közt tehát 1125 K.-t tevő évi keresményének legfeljebb 80%-ára lehet jogos igénye. Ennélfogva az alsóbiróságok Ítéletei megváltoztatandók voltak. Egyebekben a tábla Ítélete felhívott és felhozott indokai alapján és a táppénzt illetően még azért is hagyatott helyben, mert ezt a felperes az 1891. évi XIV. t.<-cz. alapján köte-