Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

164 KÖTELMT JOG Vaspályák a felperes munka- és keresőképtelenségének egészben vagy részben kártérítési vai0 megszüntetésével, alperes a járadék fizetési kötelezettségnek o élessége. egészben vagy részben való megszüntetését, keresetileg kérni jogosítva lesz; továbbá azzal a részben való megváltoztatással, hogy felperes a kereset beadása után felszámított gyógykezelési költség megítélése iránti, kérelmével elutasittatik, egyebekben helybenhagyatik. Az elsőbiróság ítéletének a kereset beadása után felszámított s a per folyama alatt felmerült gyógykezelési költség felől intézkedő része megváltoztattatott, s az arra irányuló kérelmével felperes ehitasittatott, mert azok a költségek az évi járadék összegének megállapításánál e helyütt figyelembe vétettek. Egyebekben azonban az elsőbíróság ítélete mellőzve annak azt az indokát, hogy a felperes időközben az ügyvédi vizsgát is talán letette volna és hogy esetleg jobb anyagi viszonyok közé juthatott volna, de másrészt figyelembe véve, hogy a felpere.-; egészségének teljes helyreállítása kizártnak nem tekinthető, a rendelkező részben foglalt kiegészítéssel vonatkozó indokai alapján és még azért hagyatott helyben, mert a felperesnek orvosilag bizonyított munkaképtelensége és a vasúti baleset közti okozati összefüggés az orvos-szakértők véleményével megállapítva van. (902. márcz. 19. 1182/902.). — Curia: Az életjáradék összegét illetően mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik akképp, hogy az alperes által felperes részére fizetendő életjáradék összege évi 1440 Kl. S ágy havi 120 K.-ra leszállittatik. Egyéb részben a tábla ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal az alperes javára az 1874. évi XVIII. t.-cz. 5. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel, feleslegesen megállapított jogosultságnak kimondása mellőztetik. Az alperes kártérítési kötelezettségét illetően a tábla ítélete felhívott indokai alapján, a gyógyítási költséget illetően pedig azért hagyatott helyben, mert a felszámított összes költségek czimén a megítélt 600 K.-val a felszámított összes költségek vannak fedezve. Ellenben az életjáradék összegét illetően mindkét alsóbirósági ítélete megváltoztatandó s az alsóbiróságok által e czimen megítélt összeg havi 120 K. & igy évi 1440 K.-ra leszállítandó volt, mert a felperesnek havi fizetése csak 80 K.-t, hivatása körében megengedett módon szerzett havi mellékjövedelme pedig csak 30—40 K.-t tett ki, és ennek, valamint a felperes által ügyvédjelölti foglalkozásán kivül megengedett módon keresett mellékjövedelemnek ez az összeg felel meg. (902. jun. 26. 3873.). 21222. Budapesti tsz.: A tsz. felp.-t keresetével elutasítja, stb. Alperes beismerte, hogy felperes 1889. november 24-én a bényi állomáson a vasúti kocsiból történt kiszállásakor megsérült, mindazáltal a sérülés folytán támasztott felperesi keresetnek elutasítását kérte, mert felperes saját hibájából sérült meg. F. G. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy a baleset alkalmával a b. állomás, habár szegényesen, de előírás szerint ki volt világítva. Ezen tanúnak és M. L. tanúnak vallomásával bizonyítva van, hogy a vasúti kocsi, amelyben felperes utazott, régi rendszerű, folyosó nélküli s magas kapcsolóval ellátott kocsi volt. Felperes keresetében maga azt adta elő, hogy a kocsiból való lelépés közben csúszott el, azt megerősíti G. I. tanú vallomása és igy M L. tanú vallomásának oly értelemben, hogy felperes a leszállás után a vonat sínéitől külön álló sínpáron csúszott volna el, — bizonyító erő nem tulajdonitható. Megállapítva lévén már most, hogy felperes kiszállás közben csúszott el és sérült meg, a tsz, arra a meggyőződésre jutott, hogy a sérülést felperes saját hibája okozta. Ugyanis felperes tudta, hogy régi rend-