Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG 161 útbaigazítása nélkül, önmagukra hagyva kellett teljesiteniök s az e Vaspályák körülményekben jelentkező és megállapítható mulasztás az alperes kártérítési terhére esik, aki sem képzett csoportvezetőt nem alkalmazott, sem kötelessége, arról nem gondoskodott, hogy a munkások rendelkezésére álljon mindazon eszköz, amely a munka veszély nélküli teljesítésére szükséges volt. Mérnök-szakértőknek az a kijelentése, hogy az emelőrud alá helyezendő fatuskó nem szerszám és bárhol beszerezhető, bizonyítása esetére is a fenfergó körülmények között a peres kérdés megbirálásánál sulylyal annál kevésbé bir, mivel ez a kijelentés az alperes perbeli védekezésével ellentétben áll; elismervén alperes, hogy a fatuskó a raktárban szokott tartatni. Az a körülmény pedig, hogy felperest nehezebb munka teljesítésére állítják képtelennek a szakértők, nem szolgálhat másnak mint annak okszerű következtetésére, hogy a sérülés bekövetkezését megelőzően folytatott rendes foglalkozását, vagyis a közönséges napszámos munkát felperes folytatni képtelen; más é's olyan foglalkozásnak esetleges teljesítése pedig, mely bizonyos fokú előkészültség után felperes részére kézzel s ülőhelyzetben végezhető könnyebb munka mellett keresetet biztositana, az alperes kártérítési kötelezettségének megállapításánál figyelembe nem jöhet és ki nem zárja azt az a körülmény sem, hogy az orvosszakértők megállapítása szerint felperes a sérülést megelőző időben már visszértágulásban szenvedett, illetve az e körülményre alapított az a vélemény, hogy e baj valószínűség szerint nehezebb munkára való képtelenségre vezethetett volna, miután ez a vélemény azzal a fentebb is kiemelt ténybeli körülménynyel szemben, hogy felperest a sérülés napját megelőző időben ez a visszértágulás munkájában nem a.kadályozta, figyelembe nem vehető (901. okt. 25. 1823J. 21219. Curia: Haa vasúti alkalmazott oly korban szenved balesetet, amidőn a vasútnak joga nyilik az illető nyugdíjazására, s a vasút ezen jogával él, az alkalmazott a tényleges szolgálattal járó előnyök elvesztéséből származó kárának megtérítését nem követelheti, mert ezek nem illették meg a sérültet egész életének tartamára. Ez azonban nem zárja ki, hogy a sérült sérüléseihez mért kárpótlást követelhessen és ez neki, tekintettel arra, hogy a baleset következtében testileg és lelkileg teljesen megtört, s emiatt folytonos felügyeletet és gondozást igényel, meg is állapítandó (902. június 5. 3631.). 21220. Curia: A forgalmi szolgálati utasitás érteimében menetközben az anyagszállitó kocsikon tartózkodni semmi körülmények közt nem szabad a munkásoknak. Ennek ellenére a munkások egyenesen arra kaptak rendeletet, hogy mindegyik a saját anyagkocsijára szálljon fel. Felperes is egy ilyen kocsira szállt, de figyelmeztetés ellenére a kocsi korlátjára ült, s menetközben érte a baleset. Kimondatott, hogy ezt a gondatlanságát azzal szemben, hogy a vasút közegei részéről a forgalmi szabályzatnak a baleset megelőzésére előirt óvóintézkedések meg nem tartattak, a vasút kártérítési kötelezettségét kizáró oknak elfogadni nem lehet (902. jun. 25. 2970.). 21221. Újvidéki tsz.: Alp. kártérítési kötelezettsége megállapíttatik s köteleztetik alperes felperesnek 600 K. gyógykezelési költséget megfizetni. A gyógykezelési költségek czimén emelt további keresetével felperes külön perutra utasittatik. Egyben köteleztetik alperes a felperesnek évi 1680 K. járadékot 1899. szeptember 30-tól kezdődőleg megfizetni. A megítélt összeget meghaladó kereseti köreseti követelésével felperes elutasittatik. A felperes arra fekteti követelését, hogy 1899. szeptember 30-án alperes vasutvonalán utazHurk-us: Felsőbíróságaink elvi határ. XV. U