Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. ennélfogva e vétségben vétkesnek nyilvánítani kellett. A fegyelmi B,ro1 bíróság azonban mérlegelte mindazon érveléseket, melyeket vádlott gye1™1 a maga védelmére felhozott, s különösen enyhítő körülményül fo- verv gadta el. hogy vádlott abban a meggyőződésben volt, hogy vele szemben az elenyészően csekély számú hivatalos halasztások miatt a kérdőre vonásnak helye nem volt, s hogy a kérdőrevonás által magát a birói souverainitásban megsértve látta, s a feleletet ebben a tévhitben, egy képzelt sérelem miatt a bírói önállóság védelmére irányuló czélzattal tagadta meg; nemkülönben figyelembe vette még a fegyelmi bíróság, hogy vádlott a kimutatások szerint hivatalos teendői elvégzésében egyébként valóban kiváló és sikeres tevékenységet fejtett ki; végül enyhítő körülményül szolgált, hogy vádlott eddig még fegyelmileg büntetve nem volt. Mindezen körülmények mérlegelése után a bíróság a legenyhébb büntetési tétel alkalmazását indokoltnak látta (1900. okt. 29. 389 900. fegy. szám.). A m. kir. C u r i a : A budapesti kir. táblának ítélete megváltoztattatik, vádlott a fegyelmi vétség vádja alól felmentetik; egyúttal az 1871. évi VIII. t.-cz. 28., illetve az 1891 : XVII. t.-cz. 60. §-a értelmébeni eljárás végett az iratok a budapesti kir. törvénvszék elnökéhez áttétetnek. Indokok: Az 1871 : VIII. t.-cz. 5. és az 1891 : XVII. t.-cz. 1. és 4. §-ainak rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a felügyeleti jog köréhez tartozik: őrködni az ügyvitel szabályszerűsége és az alkalmazottaknak hivatalos működése felett, továbbá a késedelmes ügyvitel miatt tett panaszokat megvizsgálni és intézkedni a tapasztalt késedelmeskedés megszüntetése iránt. Ehhez képest helyt nem foghat vádlott albirónak az 1891 : XVII. t.-cz. 5. §-ának rendeletébe ütköző azon mentsége, hogy azért tagadta meg a felvilágosítás adást a hivatalból elhalasztott 3 tárgyalás okai felől, mert uirói függetlenségében és souverainitásában magát sértve érezte. Tekintettel azonban arra, hogy az 1871 : VIII. t.-cz. 20. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétséget az követi el, aki a hivatási kötelességét vétkesen szegi meg; minthogy a jelen esetbeni tényállás szerint vádlott kötelességét vétkesen nem szegte meg, hanem a törvénynek téves felfogásából nem adta meg a köteles felvilágosítást: ennélfogva az elsőfokú ítélet megváltoztatásával terheltet a fegyelmi vétség vádja és következménvei alól fel kellett ugvan menteni, azonban az iratok az 1871: VIII. t.-cz. 28. §-a és illetve 1891: XVII. t.-cz. 60. §-a értelmében az illetékes kir. törvénvszék elnökéhez átteendők voltak (901. febr. 23. 92.). 21214. C: Az elsőfokú fegyelmi bircság Ítélete részben — jelesül a cselekmény minősitése tekintetében — megváltoztattatik s vádlott az 1871 : VIII. t.-cz. 20. §-ának b) pontjában meghatározott 3 rendbeli fegyelmi vétségben mondatik ki vétkesnek. Egyebekben azonban ugyanazon ítélet helybenhagyatik. Indokok: Panaszlott kétségkívül botrányos magaviseletet tanúsított akkor, mikor a Cs. A. örökösödési ügyében — melyben előzőleg mint biró járt el — utóbb beavatkozott akkép, hogy arra vállalkozott, miszerint ezen ügyet Egerben siettesse, s annak az elintézését a kir. közjegyzőnél tényleg meg is sürgette. Hasonló tekintet alá esik az a ténykedése is, mely szerint az M. P.-né elleni bűnügyben, a helyszíni tárgyalási jegyzőkönyvben a maga részére 13 frt 85 kr. fuvardijat számított fel csak azért, hogy azt azután a vádlott terhére, a magánvádló Sz. P. javára megítélhesse; továbbá mely szerint közvetlenül az eljárás befejezése után Sz. P. házában, ennek a társaságában és ennek a háztartásából származó borból borozott. Végre botrányosan visel-