Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK IV. Lopás. sol> Erdei fa kérgének lehántása és ellopása; hatóság elleni erőszak büntette; kár 60 koronán felül; illetékes a kir. bíróság. (1892. évi juiius 22-én 27,894/1892.' I. M. sz.) Erdei fa kér- A kir. ministerium az erdei lopással vádolt F. János gének léhán- nagydisznódi lakos ügyében a nagyszebeni kir. törvényszék tasa es elvitele QS Szeben vármegye központi járásának főszolgabirósága könndőn a kár zott felmerült hatásköri összeiitközési esetet 1892. évi jiüius 60 koronát 22-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg meghalad határozott. Halmazat a je]en ügyben a további eljárás a kir. bíróság hatásmás cselek- körébe utaltatik. menynyel. Indokok : F. János nagydisznódi lakos ellen két följelentés adatott be. Az egyikben hatóság elleni erőszak miatt vádoltatott; a másikban pedig a miatt, hogy Nagy-Disznód község erdejéből 6 izben fakérget hántott le és lopott el, mely utóbbi esetekben a lopott tárgy összértéke 9 írt 72 krt, az okozott kár össznagysága pedig 39 frt 60 krt tett ki. A hatóság elleni erőszak miatt emelt s az 1880. évi XXXVII. t.-ez. 39. §-a értelmében a kir. bíróság hatáskörébe tartozó vád kérdésében a nagyszebeni kir. törvényszók érdemlegesen határozott s már jogerőre is emelkedett marasztaló ítéletet hozott ; de a fakéreg ellopását és az ezzel halmazatban levő azon károsítást, mely abból keletkezett, hogy a tettes a fakéreg lehántása által számos fát megrongált, a törvényszék nem bírálta el, hanem azt mint erdei kihágási ügyet, áttette az erdei kihágási bírósághoz. Eltekintve attól, hogy még az esetre is, ha ezen cselekményben kizárólag az erdei lopás kihágásának ismérvei forognának fenn, ennek elbírálására az erdőtörvény 132. §-a értelmében szintén a kir. bíróság lenne hivatva, különösen azért kellett az érintett cselekményre vonatkozó eljárást a kir. bíróság hatáskörébe utalni, mert abban az erdei lopás kihágásán felül az ezzel halmazatban levő s az 1880 : XXXVII. t.-cz. 40. §-ának 1. pontja értelmében a kir. bíróságok hatáskörébe tartozó, ingatlan rongálás vétségének tényelemei is fenforogni látszanak azon okból, mivel az erdőtörvény 69. és 70. §-ai értelmében az erdei károsítás csak akkor képez erdei kihágást, ha az okozott kár 30 frtot nem halad tul s mivel ugyancsak a 69. §. végpontja értelmében a cselekmény minősége nem változik az által, hogy a kár összege a tettes elitéltetése előtt általa elkövetett több erdei kihágásból származik s végül mivel a most szóban forgó esetben az okozott kár összértéke 39 frt 60 krra, tehát a 30 frtot túlhaladó összegre tétetik.*) *i Az 1880. évi XXXVH. t.-cz. helyett lásd az 1897. t'-vj XXXIV. t.-cz. 17. és 18. §§-ait.