Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

26 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVIII. delkezés nem zárja ki azt, hogy a bíróság a valószínűsítésre t.-cz. vonatkozó meggyőződésének megalkotásánál a jelzett törvényszakasz 91- §• értelmében meg nem eskettethetett tanúnak a vallomását, ha azt A tanú meg- korához képest elég értelmesnek találja, figyelembe vehesse, és mert esketése. a biróság a ténykörülmények iránti meggyőződését egyéb ténykörülményekből levont okszerű következtetésre is alapithatja. (900. jan. 25. I. G. 565.) 94. §. 2022b. Budapesti tábla: A S. E. T. 94. §-a értelmében Szakértőt bi- a biróság a felek által javaslatba hozott szakértő meghallzonyitás. gatását csak az esetben nem mellőzheti, ha a felek a szakértő személyében megegyeztek, tekintve azonban, hogy peres felek a fenforgó esetben az általuk külön-külön javaslatba hozott szakértők személye iránt meg nem egyeztek, a felebbezési biróság nem sértett meg eljárási jogszabályt az által, hogy a foganatosított szakértői bizonyításnál a felek által javaslatba hozott szakértők meghallgatását mellőzte és csupán az általa kinevezett egy szakértőt hallgatta meg és illetve a S. E. T. idézett 94. §-át nem alkalmazta helytelenül, mivel ezen törvény §. világos rendelkezése szerint a szakértőket a biróság nevezi ki és a biróság egy szakértőt is nevezhet ki. (900. nov. 8. II. G. 84.) 95., §§. 20226. Curia mint felülvizsgálati biróság: Felperes felülFélnek eskü vizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes felülalatt kihall- vizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési birógatása. sag perujitási kérelmének megtagadásával jogszabályt sértett, mivel téves a felebbezési biróságnak az a jogi álláspontja, mintha az alapperben általa ajánlott főeskü az eskü alatti kihallgatással azonos természetű lenne, és hogy ekként perujitási keresetében uj bizonyítékként felhozott eskü alatti kihallgatása uj bizonyítékot nem képezne; és mivel az alapperben részére megítélt főeskü általa le nem tétetvén, az esküvel való bizonyítás használatba nem vétetett. E panaszoknak nincs megállható alapja, mert a felebbezési biróság Ítéletének tényáhása szerint, és a S. E. életbelépte előtt lefolytatott alapperben, az 1891. okt. 24-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően, felperes a per döntő körülményeinek bizonyítása végett a részére meg is itélt főesküt (1868: LIV. t.-cz. 235. §-a) ajánlotta fel, perujitási keresetében pedig egyedüli uj bizonyítékként a már az alapperben megítélt főesküben foglalt körülmények bizonyítása czéljából eskü alatti kihallgatását hozta javaslatba, azonban mint azt a Curia I. G. 289/96. sz. határozatában is kimondotta, a feleknek a korábbi perjog szabályai szerint fennállott esküje helyébe, az uj sommás eljárásban az ügyfélnek eskü alatti kihallgatása lépvén, a perújítás mtgengedhetösége kérdésénél az ügyfélnek eskü alatti kihallgatása a fél esküjével való bizonyítással azonos szempont alá esik, és mert e szerint a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn kimondotta, hogy miután felperes az önesküvel való bizonyítással már az alapperben élt, a peruji-