Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

116 CSŐDTÖRVÉNY. l88i:XVll. tud a fizetésmegszüntetésről, ez annyi, mintha a hitelező t--cz. tudta volna. (901. nov. 27. 2469.) 27. §. 2. p. 20403. Pozsonyi tábla: A közadós jogcselekményének Közadós jog- a Cs. T. 27. §. 2. pontja alapján való megtámadásának nem cselekvényé- előfeltétele az, hogy a közadós hitelezője a végrehajtást rossznek megtáma- hiszemmel a többi hitelező megkárositására irányzott szándékkal dása. vezette légyen, következéskép nem játszhatik szerepet ebben a perben az a kérdés, hogy az alperes jóhiszemmel járt-e el vagy sem a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánított zálogjognak a megszerzésénél; továbbá, mert a fél által megbizott képviselőnek tényei olybá veendők, mintha azok magától a féltől származnának, minélfogva az alperes nem hozhatta fel sikerrel védelmére azt, hogy képviselőjének helyettesétől nem nyert értesítést a közadós ellen vezetett végrehajtás foganatositásáról; végre mert az alperes mindazt visszaadni tartozik Sz. S. csődtömegének, a mit attól elvont, s e szerint nem tarthatja meg az árverés foganatosításával felmerült összeget sem. — Curia: Hhagyja. (901. nov. 27. 2469.) 27. §.2., s.p. 20404. Curia: Az A) alatt csatolt telekkönyvi betét szerint alperes négy rendbeli adóslevélen alapuló követelése erejéig a közadós ingatlanaira 1900. évi július hó 25-ik napján zálogjogot kebeleztetett be. Nem vitás, hogy a közadós ellen a csődnyitási kórvény 1900. évi augusztus hó 2-án már beadatott, hogy tehát a zálogjog tényleges megszerzése a válságos időn belül történt. A Curia 56. számú polgári döntvényében a Cs. T. 27. §-a 3. pontjának értelmezéséül kimondotta, hogy a válságos idő alatt szerzett biztositás a felhivott törvénypont tekintete alá abban az esetben nem vonható, ha a hitelezőnek a biztositás követelhetéséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen alapszik. A jelen esetben nem vitás az, hogy a közadós alperesnek a zálogjog bekeblezési engedélyt nem a válságos időben, hanem tartozásainak keletkezésével egyidejűleg kiállított adóslevelekben már régebben adta meg. Alperesnek az a joga tehát, hogy követelését a közadós ingatlanaira bekebelezés által biztosithassa, a válságos időt megelőző szerződésen alapulván: a Cs. T. 27. §-ának 3. pontjára fektetett megtámadási jog alaposnak nem tekinthető. Alapos azonban felperesnek a Cs. T. 27. §-a 2. pontjára fektetett megtámadási joga. E törvónypont rendelkezésénél fogva tehát nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztositáshoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztositást tényleg mikor szerezte meg. Minthogy pedig az alsóbiróságok Ítéleteiben vonatkozólag helyesen kifejtettek szerint a volt kereskedő közadós fizetéseit már 1900. évi május hó 21-én megszüntette és alperes a zálogjogot csak 1900. évi július hó 25-ón, tehát a fizetések megszüntetése után bekeblezés által szerezte meg; döntő csupán az, hogy alperes a közadós fizetéseinek megszüntetéséről a zálogjog megszerzésekor, vagy azt megelőzőleg