Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

1896 : XXVl. T.-CZ. VÍZJOGI ÜGYEK. 761 tett 57. §. 6. pontja alapján lett volna hivatva a panasz Vízjogi tárgya felett végérvényesen dönteni. "flyek" Az 57. §. 6. pontja a közigazgatási bizottságnak arról 56. §. 6., a határozatáról szól, a mely „a viz lefolyásában beállott 57. §. 6., 19. §. változás folytán másokra nézve károsnak bizonyult vizmű Vizimunkáátalakitása szempontjából hatóságilag elrendelt munkálatok lat költségéköltségeihez való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét »ek viselése. megállapítja" és felvilágosításul zárjel közt hivatkozik az Analógia ki1885 : XXIII. t.-cz. 50. §-ára. zárása. A rendelkezés szövegéből és még inkább az abban hivatkozott törvényből kétségtelen, hogy az 57. §. 6. pontja az itt szóban forgó esettől teljesen különböző, még törvényhasonlatosság alapjául sem szolgálható esetről rendelkezik. Az 57. §. 6. pontjában, illetőleg az 1885 : XXIII. t.-cz. 50. §-ában valamely vizi mű létesítése folytán a viz folyásában beállott másokra nézve káros változásokról és a viziműnek ennek következtében szükséges átalakításáról van szó, holott a jelen esetben a vizi mű létesítése folytán a viz folyásában beállott változás, valamint ennek a változásnak káros volta kérdés tárgyát sem képezi és nem is a vizi mű átalakítása czéloztatik, hanem az engedélyezett mű fentartása forog szóban. A fenforgó eset tehát annyira más, hogj^ az 57. §. 6. pontja arra még akkor sem volna alkalmazható, ha az engedélyokirat a fentartás kötelezettségéről, vagy akár az áteresz létesítésének költségeiről nem is intézkednék. Szintén nem alkalmazható a fenforgó esetre az 1896: XXVL t.-cz. 57. §-ának 7. pontja, a mely hivatkozással az 1885 : XXIII. t.-cz. 51. §-ára, azt az esetet utasítja a közigazgatási bíróság hatáskörébe, a midőn az útakon ós vasutakon az átereszek és hidak a viz természetes lefolyására elégtelenek és e végből kell a lefolyásra alkalmas munkálatokat teljesíteni, mert a jelen ügyben nem a vizek természetes lefolyásáról és az áteresznek erre való elégtelenségéről, hanem egy engedélyezett összekötő csatornáról és ennek fentartásáról van szó. Egyébiránt, miután az 1896 : XXVL t.-cz. 19. §-a szerint a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztését a jogés törvényhasonlatosság elvének alkalmazásával kifejezetten eltiltja, az 1896 : XXVL t.-cz. 57. §-ának 6. vagy 7. pontja még akkor sem volna e hatáskör megalapítására felhasználható, ha az azokban tárgyalt és a jelen eset között hasonlatosság léteznék is. Épen ezért nem lehet a közigazgatási bíróság ama érvelésének sem jelentősége, hogy a jelen ügy „oly pervitás jellegű", hogy már a dolog természeténél fogva birói hatáskörbe tartozik. Ez az érvelés egyébiránt már ezért sem jöhet figyelembe, mert mindenesetre nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a pervitás jelleg a dolog természete szerint a közigazgatási bíró-