Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

MINISTERTANÁCSi HATÁROZATOK II. Törvény- kifogást emelt a bíróság hatásköre ellen azon az alapon, hogy hatóság. az 1896. évi XXVI. t.-cz. 45. §-a értelmében a törvényhatóügyek, sági tisztviselők ellátása és részeltetése (nyugdíj, végkielé4ö. §. i. gités, stb.) ügyében tett intézkedések ellen csak annyiban van Törvényható- helye panasznak, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, sági alkalma-hogy az alkalmazottnak, illetőleg hozzátartozóinak jogos zntt szolgálat- igényük van-e az ellátásra vagy rószeltetésre, vagy hogy az képtelenségé- alapul vett ezimen mekkora összeg illeti meg őket; miután nek és ez ala- azonban a panaszolt esetben az a vita tárgya, vájjon H. J. pon nyugdija- szolgálatképes-e vagy nem, illetőleg hogy a szolgálatképzásának kér telenség megállapítása iránti eljárás szabályszerű volt-e vagy dése a köz- nem? ezeknek a kérdéseknek az elbírálását pedig az 1896. igazgatási bi- évi XXVI. t.-cz. a közigazgatási biróság hatáskörébe nem róság hatás- utalta: ennélfogva a panasz tárgyát képező esetben a közkörébe nem igazgatási biróság nem illetékes dönteni. tartozik. A kir. közigazgatási biróság azonban az 1901. évi augusztus hó 12-én 1719/1901. k. sz. a. kelt végzésével a panaszolt ügy érdemleges ós végleges eldöntését hatáskörébe tartozónak nyilvánította, mert a panaszolt esetben az a jogvita tárgya, hogy H. J. a város közönségétől illetményt vagy a tiszti nyugdijalapból, tehát más forrásból, ellátást követelhet-e és a jogvita anyagával az a kérdés, hogy H. J. szolgálatképes-e vagy nem, egészen összefolyik, ha tehát a jogvita anyagának szétválasztásával kimondatnék hogy H. J. szolgálatképességének vagy szolgálatképíelenségónek megállapítása kizárólag igazgatási teendő, akkor a panaszolt esetben maga a jogvita is közigazgatási úton, birói jogvédelem kizárásával nyerne végérvényü eldöntést,1 más esetben pedig ugyanazon álláspont mellett a közigazgatási biróság hatásköre legfeljebb csak az igényelhető javadalom számszerű összegének megállapítására terjedhetne ki, már pedig az, hogy a törvény minden közigazgatási intézkedéssel szemben, a mely a törvényhatósági alkalmazottnak javadalmi igényét sérti, valóságos jogvédelmet és nem csupán számmüveleti ellenőrzést kívánt biztosítani, kitűnik a törvény czéljából és azon elvi követelményből, hogy a közigazgatási birói intézménynyel csak a létjogosultságának megfelelő valódi jogvédelem meghonosítása egyeztethető össze, de kitűnik az 1896: XXVI. t.-cz. 45. §-a 1. pontjának szövegéből is, a mely betű szerint kifejezi, hogy nem csak a közszolgálati járandóságok összegének megállapítása, hanem általában a vitás javadalmi kérdések egész anyagának elbírálása van a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörébe utalva. De miután általános jogi felfogás szerint is a hivatali állásból szolgálatképtelen sóg czimén való elbocsátás lényegileg nem tisztán igazgatási hatalmi teendő, hanem pervitás természetű oly kérdés, a mely vagy alakszerű fegyelmi eljárás, vagy más, szintén intézményes biztosítékokkal körülvett jogvédelem körébe tartozik, az 1896: XXVI. t.-cz. 45. §. 1. pontja, valamint a 17.