Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG. 37 hogy: „A belsőség megváltását meg kell engedni, ha a bel- Űrben jog ÖŐségen levő ház a birtokosé, vagy ha a belsőségen ház viszonyok, nincsen. Ellenben a megváltást ki kell zárni, ha a belsősé- Majorsági gen a íélülépitmény a volt földesúr tulajdona. Nem foroghat zsellérbirick fenn tehát kétség, hogy a törvényjavaslat ..felülépitmény megváltása^ alatt" a házat értette, miből folyik, hogy a 4. §. 1. pontjában előforduló felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő és hoyy ennek, nem pedig az esetleg a birtokos által a belsőségre épített melléképületek tulajdonától tétetett függővé a zsellér birtokában levő egyébként a fentebb idézett törvény 1. §-a alá eső ingatlanok megválthatása vagy meg nem válthatása. Hozzájárul ehhez, illetve a 4. §. 1. pontjának ilyen értelmezése mellett szól az is, hogy a megváltható birtokterület tárgyi elhatározásánál (3. és 4.) félreismerhetlen a törvénynek az a ezélzata, hogy megváltás alapján csakis az oly birtokviszony rendezésének legyen helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottabban feltünteti, ez pedig fenn nem forog abban az esetben, ha nemcsak a terület, hanem a főfelülépitmény, a lakóház is a volt földesúr tulajdonát képezi. A felebbezési biróság ezek szerint az 1896 : XXV. t.-cz. 4. §-ának 1. pontjai panaszlókkal szemben helyesen alkalmazta, minélfogva felülvizsgálati kérelmükkel elutasitandók voltak. (901. okt. 31. G\ 2.)