Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

CSELÉDI SZOLGÁLAT. 543 vényszék és Komárom vármegye gesztesi járásának főszol- Cselédi szol gabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az galat. 1901. évi október hó 15. napján tartott tanácsában az 1869. Uradalmi évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján' vizsgálat alá vévén, következő bognár eschatározatot hozott : • lédEbben az ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörébe Kártérítés. tartozik az eljárás. Indokol. H. Vilmos kisigmándi bognár Komárommegye gesztesi járásának főszolgabirája előtt 1900. évi október hó 5-én azt adta elő, hogy őt L. Kálmán kisigmándi földbirtokos 1900. évi január hó 1-étől 1901. évi január hó 1-éig uradalmi bognárnak fogadta fel. Cselédmunkát nem, hanem csak a bognármesterséghez tartozó munkát végzett, habár gazdája más munkára is felhasználta. Munkakönyve van és magái ipari munkásnak tekinti. Előadta továbbá, hogy L. Kálmán őt 1900. évi szeptember hó 23-án azért, mert engedelme nélkül fiát meglátogatni Kisbérre ment, a szolgálatból elkergette. Ez alapon kérte, hogy L. Kálmán az 1900. év végéig járó járandóságának és az elbocsátás következtében előállott kiadásainak, összesen 85 frt 50 kr.-nak és fél hold kukoricatermésnek megfizetésére köteleztessék. A főszolgabiró ugyanazon a napon 4513'900. sz. a. hozott határozatával a panaszost kérelmével, miután nem cselédnek, hanem a gazdaságban alkalmazott ipari munkásnak tekintendő s igy panaszának elintézésére a főszolgabírói hivatal nem illetékes, a polgári per útjára utasitotta. H. Vilmos ezután 1900. évi október 25-én 1900. Sp. 298/1. sz. a. a nagyigmándi kii', járásbirósághoz sommás keresetet adott be, a melyben L. Kálmánnak a már ismertetett alapon a készpénzbeli fizetésnek és a természetbeni járandóságok egyenértékének fejében 240 koronában és járulékaiban elmarasztalását kérte. A kir. járásbiróság a felek előadása alapján tényállásként azt állapította meg, hogy a felperesnek, mint bognárnak a foglalatossága az alperes gazdaságában az volt, hogy az ott előforduló vagy reá bizott bognármunkát évi bér melleit személyesen teljesítette, a nélkül azonban, hogy szolgálatának ideje alatt a bognáripart önállóan űzni vagy mások részére olyan munkát díjazásért teljesiteni jogosult lett volna ; megállapította továbbá azt is, hogy felperesnek semmiféle tudományos előkészültsége, magasabb műveltsége nincsen és nincs más minősítése, mint a bognármesterség üzéséhez szükséges bognáripari képesítése. Ez alapon a kir. járásbiróság az 1900. évi deczember hó 13-án 1900. Sp. 298 2 sz. a hozott határozatával a felperest cselédnek minősítvén, az alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette. A komaromi kir. törvényszék felebbezési tanácsa a kir.