Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DüLOGJOG. 35 VIII. Úrbéri jogviszonyok. ' 19542. Curia: A volt földesúr és majorsági zsellérje Majorság közti jogviszony forrása, mint ez az 1836 : VII. t.-cz. 12. §-ából zselUrbirtoh is kitűnik, a kötelmi jogban fakad, de nem hagyható figyel- megváltása. men kivül, hogy ez a jogviszony a magánjog keretéből részben már az 1853. márczius 2-án kelt úrbéri nyiltparanes rendelkezései által kivétetett, az által, hogy a 19. §. alá eső birtokterületekre nézve a jelenlegi állapotot a szerződésszerű vagy eddig szokásszerinti szolgálmányokkal fentartandónak rendelte és pedig mindaddig, mig a megválthatóknak kimondott szolgáltatások megváltásának módozatai iránt külön rendelkezés nem történik. (122. §.) Ez a különleges rendelkezés történt meg az 1896 : XXV. törvényczikkben. Tekintve tehát, hogy az idézett nyiltparanes 19. és 22. §-ai a földesúr és majorsági zsellérje közti tényleges birtok és jogviszonyt további rendelkezésig fentartani rendelték, s igy azt a törvényhozás későbbi rendelkezéséig állandósították, ez a rendelkezés pedig az 1897. június 1-én hatályba lépett 1896 : XXV. t.-czikkben foglaltatik, okszerűen következik ezekből, hogy €z a törvény hatályba lépte előtti időközben a volt földesúr vagy jogutódának a törvényben szabályozott megváltási jogának elévüléséről sző nem lehet; és pedig annál kevésbbé, mert a törvény .2. §-a meghatározván azokat a feltételeket, melyeknek fenforgása mellett, az 1. §-ban körülirt majorsági birtokterületeken levő szolgálmányok a jelenlegi birtokos által megválthatók, illetőleg a volt földesúr kivánatára megváltandók, az utóbbi esetre nézve nemcsak hogy ki nem mondja, hogy a megváltást a volt földesúr nem kivánhatja, ha a szolgálmányok bizonyos meghatározott időn át nem telje sittettek, de sőt a 7. §-ban világosan kimondja a törvény, hogy a 6. §-ban megjelölt módon kell kiszámítani a tartozásokat oly esetben is, midőn a szolgálmányok épen nem teljesittettek, a mely kijelentés pedig csupán az 1886—1895. évi időközre már csak azért sem érthető, mert ha a törvényhozó ezt czélozta volna, ennek a szakaszban határozott kifejezést adott volna. A felebbezési biróság tehát az 1896 : XXV. t.-cz. 7. §-át nem helyesen értelmezte s az elévülési jogszabályt helytelenül alkalmazta, minélfogva Ítéletének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy felperesek keresetükkel elévülés okából el nem utasíthatók. (900. szept. 19. I. G. Zs. 3.) 19543. Curia: Másodsorban azt panaszolja alperes, hogy a felebbezési biróság az 1896 : XXV. t.-cz. 2. §-ában foglalt rendelkezést sértette meg az által, hogy nem vévén figyelembe azt a szerződési megállapodást, mely szerint a határozatlan időre átengedett ingatlanra nézve a visszavétel joga fentartatott, az azt terhelő tartozást megválthatónak mondotta ki. s mert helytelenül minősitette a felperes és alpeiv-