Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

MINIS T E RT A N Á C SI HATÁROZATOK I. Lelkészi es mert a fennálló gyakorlat szerint a párbérszolgáltatás tanítói illet- iránti követelés rendszerint első sorban közigazgatási úton mény. érvényesítendő ugyan és csak a közigazgatási határozat jogPárbérköve- erőre emelkedése után viheti az abban meg nem nyugvó telés. fél ügyét a birói útra: mégis a jelen esetben az által, hogy K. A. lelkész a párbérkövetelést egy harmadik személynek engedményezte ós ezen engedmény alapján a kereset egy harmadik személy által indíttatott meg, a magánjogi vonatkozás teljesen előtérbe lépett és a párbérnek az előzetes közigazgatási eljárás alapját képező azon közjogi jellege, hogy a párbér egyházi czélra szolgáló járandóságot képez, az engedményezés közbenjötténéi fogva többé fenn nem forog; mihez képest megszűnt annak oka, hogy ez ügygyei első sorban a közigazgatási hatóság foglalkozzék és igy a kir. bíróság tárgyi illetékessége volt megállapítandó. 24. ekézett Kántortanitói illetmény kiszolgáltatása iránti kereMntortanüó set akkor is közigazgatási útra tartozik, ha a kántor'""'"!'''• tanitó nem a hitfelekezet vagy a község, hanem az egyes hitfelekezeti vagy községi tagok ellen lép fel és ha az eredeti munkatartozás utóbb szerződéssel készpénzbeli tartozássá változik át. (1891. évi július 2D. 1891. évi 26357. I. M. sz. ; 50713/V. 10. B. M. sz.) Tényállás. Az alsó-dörgicsei róni. kath. kántortanító dijlevele szerint, melyet 1889. évi ápril 30-án 197. mk. sz. a. a veszprémi püspök is helybenhagyott és megerősített, tartozott a hitközség lakossága a tanitó földjein bizonyos mezei munkákat teljesíteni, továbbá részére 16 köbméter fát megvágni s hazahorda ni. A hitközség és F. Gy. kántortanító közt 1890. évi márcz. 8-án munkaváltsági szerződés jött létre, melynek értelmében a favágási és hazahordási kötelezettség érintetlenül hagyása mellett a mezei munkák helyébe évi 45 forint készpénzfizetés lépett akképen, hogy minden egyházi adózó tartozzék a fenti váltságösszegnek reá eső részét három egyenlő részletben lefizetni. Az 1890. évben a kötelezettek, egynek kivételével, a fizetést teljesítették, az 1891. évben azonban többen megtagadták, azt állítván, hogy a munkaváltsági szerződés csak egy évre szól. F. Gy. kántortanító emiatt panaszt tett a tapolczai járás főszolgabírójánál, a ki tekintettel arra, hogy a felek közt az Írásbeli szerződés uj jogviszonyt alapított meg, F. Gy.-t 1891. márcz. 14-én 993. sz. a. a törvény rendes útjára utasította.