Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

HATÁRÜGYEK. 505 18. Határköveknek a felperes területén lerakása miatt Határügyek birtokháboritás czimén indított kereset birói útra tar- Birtokhábontas határi,' t0Zlk* nek leraká^----A közigazgatási hatóság a határjelek felállítására, vaX kijavítására és megújítására vonatkozó hatáskörében Határjelek csak akkor járhat el, ha a birtokhatár jelzése tárgyá- felállítása. ban az 1894 : XII. t.-cz. 33. §-ában emiitett törvényhatósági szabályrendelet megalkottatott. (1901. szeptember 14. 29239/1901. I. M. sz.) A kir. ministerium K. Jánosnak és nejének W. Katalinnak özv. S. Andrásné elleni határ-ügyében a budapesti kir. törvényszék és Budapest székesfőváros I. kerületének elöljárósága között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1901. évi szeptember hó 14-ik napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a értelmében következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tailozik. Indokok. K. János és neje W. Katalin budapesti lakosok a budapesti I—III. ker. kir. járásbírósághoz 1900. évi január hó 5-én 1900. Sp. IV. 7/1. sz. beadott keresetükben azt adták elő, hogy ők a K.-B.-féle alapítvány képviseletében a közalapítványi kir. ügyigazgatóságtól 1897. évi november hó 12-én megvették a Budapest székesfőváros budai részének 3534. sz. telekkönyvi betétében (8162., 8163.) hrsz. a. felvett 3 hold és 900 négyszögöl kiterjedésű sashegyi szőlőt és azt 1899. évi augusztus haváig épen ugy, mint 35 éven át elődeik, háborítatlanul birtokolták. Ekkor azonban a szomszédjuk özv. S. Andrásné P. Emília a szőlőből egy részt, mintegy 860 négyszögöl területet elszakítva, oda a saját nevével ellátott határköveket lakatott le és azokat, miután a felperesek onnan eltávolították, ismét visszarakatta és az által, hogy a keresetlevélhez csatolt levelében fenyegetődzik, a birtokháboritást ismételten elkövette, kérték a felperesek háborítatlan birtokukba visszahelyezésüket és a határkőnek eltávolítását. Az alperes pergátló kifogást emelt azon az alapon, hogy ebben az esetben határ megállapításáról van szó, az pedig az 1894. évi XII. t.-cz. 32—34. §-ai értelmében közigazgatási útra tartozik. A kir. járásbíróság az 1900. évi márczius hó 9-én 1900. Sp. IV. 7/2. szám alatt kelt végzésével az alperes pergátló kifogását elvetette, mert az 1894. évi XII. t.-cz. 32—34. §-ai a határ megállapítása esetében alkalmazandók, ebben a perben azonban birtokháboritást vitat a felperes és