Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

494 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Utügyek. Kérte, hogy a bíróság R, L-t a bejáró használatától és BeUeekhez a további háboritástól tiltsa el, és őt a bejáró út békés vezető bejáró birtokába helyezze vissza. út tulajdon- A kir. járásbíróság az 1894. évi január 10-én 4438/1893. joga. szám alatt hozott Ítéletével a felperest a tiszakürti 1020. számú telekjegyzőkönyvben 90/b. helyrajzi szám alatti beltelekhez tartozó bejáró út birtokába visszahelyezte s az alperest annak a használatától eltiltotta, mert a tanuk vallomása és a becsatolt okiratok alapján ugy találta, hogy a kérdéses bejáró a felperes telkéhez tartozik, azt ő s jogelődei 50 éven át birták és használták, az az 1881. évi kataszteri felvétel szerint is a felperes birtokaként szerepel és mert bizonyítva látta, hogy a felperes az alperesnek a bejáró használatát csak szívességből engedte meg, nem találta a kir. járásbíróság bizonyítottnak azt, hogy ez a bejáró valaha bármely kataszter szerint községi területnek vétetett volna, a minek egyébként alapja sem lenne, mivel a bejáró csakis az alperes telkéhez vezet. A budapesti kir. Ítélőtábla 1894. évi június hó 22-én 5458/p. 94. szám alatt hozott Ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatván, a felperest keresetével elutasította, mert a csatolt közigazgatási határozatokkal bizonyítottnak látta, hogy a peres terület községi út, mint ilyen közvagyon iránt hasonló magánjogi igény birói úton nem érvényesíthető s mert az nyert bizonyítást, hogy a peres területet az alperes vizlevezetésre s takarmányának lerakására több éven át használja a nélkül, hogy a felperes az ellen tiltakozott volna. A kir. Curia 1894. évi november hó 9-én 10.412/p. 94. szám alatt hozott határozatával a másodbiróság ítéletét hagyta helyben, de egyedül abból az indokból, mert a felperes az egy évi kizárólagos békés birtoklást nem bizonyította. III. L. I. az 1896. évi október hó 10-én a kérdéses bejáróra kaput tétetett; azonban a R. L. által ellene indított sommás visszahelyezési perben az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó ítéletével a szolnoki kir. törvényszék felebbezési tanácsának (1897. január 15-ón 1896. D. 345. szám) a kapu eltávolítására köteleztetett, mert az alperes használati joga már birói határozaton nyugszik, a tulajdonjog kérdése a perben megoldást nem nyerhet és mert a kir. Curia 10.412/94. számú határozatára figyelemmel nincs alapja annak az alperesi érvelésnek, hogy a bejáró iránti igény magánjogi úton megbírálható ne lenne. IV. Ez előzmények után adta be L. I. 1897. évi január hó 26-án 1376. szám alatt a kunszentmártoni kir. járásbírósághoz R. L., Tiszakürt községe M. S. és néhai L. S. ismeretlen örökösei ellen keresetét, a melyben annak Ítéleti kimondását kérte, hogy a peres 40 négyszögöl területű bejáró úthoz mint a tiszakürti 1516. szám telekjegyzőkönyvben A -f- 1. r. 90. helyrajzi szám alatt felvett belteleknek az