Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DŐLÖGJÖG. 29 másaival teljes bizonyítást nyert azon tényállás, miszerint A zálogjog alperes oly ingatlanra nyert zálogjogot 3607/99. szám alatt a jelzalogj és vezetett végrehajtást 1571/901. szám alatt, mely nem a Jelzá^c végrehajtást szenvedett és adós V. Györgyné, hanem felperes érvénytek tulajdonát képezi, mert néhai V. Mihály volt dobrafalvi 91. s<#« " ll,h házszámu lakos hagyatéka rendelkezésénél a hasonnevű fel- donos szem peres telekkönyvi tulajdonát képező kereseti ingatlan is a tyében w hagyatéki eljárás, illetve átadás tárgyát képezvén, tévedésen téeedái m alapult azon intézkedés, midőn a tulajdonjog a kereseti ingatlanra a 91. házszámu V. Mihály örököseire, majd pedig ezek után vétel jogezimén a végrehajtást szenvedő javára bekebleztetett, holott a telekkönyvi tulajdonosként B) 1. alatt bejegyzett V. Mihály felperes ma is él. Miután pedig ezen tényállás szerint felperes tulajdoni igénye megállapítást nyert, a kereseti ingatlanra nézve a vezetett végrehajtás megszüntetendő volt. (902. jan. 21. 362.)— Győri tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete ellen előterjesztett annak a panasznak, hogy az Ítélet eljárási szabály megsértésével hozatott, alapja nincsen, mert a pernek tárgyalása a járásbíróságnál a megfelelő szabályok szerint folytattatott le. Azonban az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, mert mint az elsőbiróság Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, való ugyan az, hogy alperes oly ingatlanra nyert zálogjogot és vezetett arra végrehajtást, mely az anyagi jog szerint a felperes, nem pedig a telekkönyvben bejegyzett végrehajtást szenvedő Y. Györgyné tulajdona, ahhoz azonban, hogy felperes keresetével ezélt érhessen, ki kellett volna mutatni még azt is, hogy alperesnek a zálogjoga megszerzésekor tudomása volt arról, hogy a kérdéses ingatlan nem az adós V. Györgynének, hanem felperesnek a tulajdona. Ezt azonban felperes a per során nem is állította s így, minthogy alperes irányában zálogjoga szerzésére nézve rosszhiszeműség fenn nem forog: felperest keresetével elutasítani kellett. (902. jun. 25. 1348.) — Curia : Helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a perbeli tényállás szerint megállapítható lévén az, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlanra ugy a végrehajtást szenvedő W. Czeczilia, valamint a férje V. György jogelőde javára történt tulajdonjogi bekeblezés eredetileg érvénytelen és minthogy W. Czeczilia V. Györgyné javára a csatolt hiteles telekkönyvi másolat szerint a tulajdonjog 1899. május 25-én kebeleztetett be, alperes pedig W. Czecziliának 1899. július 19-én adott kölcsön követelésére nézve 1899. július 22-én nyert zálogjogot, nem is két hónapra a W. Czeczilia tulajdonjoga bekeblezése után, tehát a telekkönyvi rendt. 150. §-ában meghatározott három évi elévülési időn belül: ennek következtében pedig, ha az adós tulajdonjogi bejegyzése érvényességgel nem bir, arra az ingatlanra alperes részéről szerzett