Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJuu. A szolgalmak, előde a képviselőtestület ez intézkedése ellen felszólalással Kikötés meg- élvén, az adonyi járás szolgabirája ezt a felszólalást, ngy a engedésének kikötőhely kijelölése, mint a díjszedésre nézve elutasította, szolgalma. az 1885. évi XXIII. t.-cz. alapján azért, mert Ercsi község lakházai közvetlenül a Duna mentén helyezvék el s a viz széle és a lakházak közti keskeny földterület, a községben levő közlekedési ut is e mellett vonul el, hol a kikötőhely kijelöltetett; parti birtokosnak tehát a község tekintendő. A m. kir. í'öldmivelési miniszter pedig 1899. évi október 31-én 50997. sz. a, kelt határozatában, a szolgabíró határozatát, a mennyiben az felfolyamodót a kikötőhely kijelölése ellen emelt panaszával elutasította, helybenhagyta, ellenben a kikötői díjszedési jog tekintetében felperes jogelődét a törvény rendes útjára utasította azért, mert ezen igény alapját a tulajdonjog képezi és igy annak megbirálása, hogy a fenforgó esetben a szabad kikötő használata után megállapított dijak a felfolyamodót mint meder- és parttulajdonost megilletik-e vagy sem, a tulajdonjog kérdésével összeesvén, e felett a közigazgatási hatóság illetékesen nem határozhat. Felperes ez előzmények után 1895. évi október 4-ón 7913. sz. a. beadott keresetében a kikötői díjszedés jogát és haszonvételét kérte a maga részére megállapittatni, azon az alapon, hogy ezt a jogot ő és jogelődei földesúri jogon gyakorolták mindig és el is birtokolták, kifejtette keresetében, hogy Ercsi község egész határában a Duna folyam jobb partján, az Ercsi községbeli egyes ház- és telektulajdonosok partmenti és folyammeder közt végig nyúló, itt keskenyebb, ott szélesebb földterületen a viz és parthasználat tulajdona kizárólag elődeit, mint az uradalom földesurait illette, kiemelte, hogy a vízjogi törvény 5. §-a továbbra is fentartotta azokat a jogokat, melyeket a földesúr kir. kisebb haszonvételek czimén parti birtok nélkül is gyakorolhatott, hivatkozott a gyakorlat tekintetében bizonyítékokra és már keresetében megjelölte és későbbi perirataiban bővebben is kifejtette, hogy a Dunapart szóban forgó része felett kizáróan rendelkezett, azt haszonélvezte, tehát parti birtokosnak is tekintendő, kit a kikötői díjszedési jog e tekintetben is megillet. A per során vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy a kikötői díjszedés joga, az 1885. évi XXIII. t.-cz. megalkotásáig létezett-e, hogy az kir. kisebb haszonvételt, különösen pedig a révjognak alkotó részét képezte-e, gyakorolta-e felperes e jogot és mennyi ideig, a jelen esetben és az 1885. évi XXIII. t.-cz. megalkotása után tárgytalanná vált, mert a törvén)- 66 §-ában a szabad kikötés jogát állapította meg a hatóságilag kijelölt területen és a díjszedés jogát csak bizonyos esetben és feltételek alatt engedte meg, mely esetek és feltételek azonban nem a vitatott földesúri jogból származnak, értve itt a szabad kikötőben gyakorolható, jelen per tárgyát képező díjszedés jogát, mert a parti ingatlanok egyéb része