Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

14 DOL< )GJOG. Tulajdonszer-kolják; továbbá alakilag és tartalmilag valódinak fogadta el zése és el- az 1858. febr. 1-én kelt adásvételi szerződést, a melyet felvesztése peres anyja K. F.-né A. A. is aláirt, valamint az 1859. juElbirtokkís. nius 30-án és 1869. június 16-án kelt nyilatkozatokat, melyek azt tartalmazzák, hogy a kereseti ingatlan jutalékoknak, mint egészben néhai K. F. kizárólagos tulajdonát képezetteknek L. L. részére való eladásához felperes anyja K. F. A. A. is hozzájárult és ekként az alperesek részéről ellenvetett elbirtoklásnak minden kelléke fenforog, mert L. L.-nak és jogutódainak birtoka adásvételi, tehát a tulajdonjog megszerzésére alkalmas czimen nyugszik és ehhez képest ez a birtokuk jogszerű és mivel L. L. és jogutódai az ingatlan jutalékokat, a vételnél fogva sajátjuknak tarthatták, birtokuk jóhiszemű is volt; végre pedig a birtok valódi volt, mert ahhoz L. L. az eladók részéről való átadás által jutott és a 32 évi elbirtoklási idő a kereset beadása előtt letelt. Az a tény, mely az elsőbiróság Ítéletének a másodbiróság részéről magáévá tett tényállásában megállapítást nyert, hogy néhai L. L. tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezését, majd később előjegyzését felperes anyja özv. K. F.-né A. A. és maga felperes felfolyamodásokkal megtámadta és a kiigazitáskép való bejegyzést ellenezte, s utóbb az A. A. nevén állott birtokjutalékokat felperes hagyatéki eljárás utján maga nevére telekkönyvileg átirattá, valamint az a megállapított tény, hogy e közben a tagosítás foganatosíttatott és a telekjegyzőkönyvek átalakíttattak, az elbirtoklás félbeszakítását jogilag nem eredményezte, mert ezek a tények a félbeszakításra nem voltak alkalmasak és a felperes által megindítani elmulasztott kereset joghatályával nem bírnak. Felperes megtámadta felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletének azt a jogi döntését is, hogy felperes a kereseti ingatlanok birtoklására és hasznaira jogos igénynyel nem bir; azonban ez a jogi döntés az anyagi jogszabályoknak megfelel és felperesnek ez ellen felhozott érvelése alaptalan. A mikor ugyanis felperes fitestvérei K. S. és K. F., valamint anyja özv. K. F.-né A. A. a felebbezési bíróság részéről elfogadott tényállás szerint az adásvételi szerződések meghiúsítása végett felperes hozzájárulásával azokat az okiratokat, a melyeket a P. megyei törvényszék 1871. évi márczius 3-án 88. sz a, hozott büntető ítéletével semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánított, kiállították és felhasználták, s ebbeli cselekményük miatt mindannyian csalásban jogerejüleg bűnösöknek ítéltettek és a mikor felperes az 1896. nov. 17-ón 9277. sz. a. a n.-i kir. járásbírósághoz beadott kérvényében egyebek közt a telekkönyvileg még mindig anyja K. F.-né A. A. nevén vezetett, s a fentiek szerint már 1858. febr. 1-én eladott kereseti ingatlan jutalékokat épen az említett bűnügyi Ítélettel érvénytelennek nyilvánított s 1869. nov. 1-én kelt egyezségi szerződés alapján két fitestvérének kizárásával egyedül önma-