Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

166 KÖTELMI JOG. Karterites. r0ria követelésére s igy a foglalásból felperesre jogsérelem Végrehajtató nem háramlóit. Es mert időközben St. B. csődbe jutott, felés- jogi képvi- peres pedig jelen követelését a felszámolásig be nem jeleriselöjének k/n- tette, a keresetet, mint a melynek elbirálása már nem tarténtési kötc- tozik a törvényszék hatáskörébe, ezen okból visszautasítani lessége rossz- kérte. Az időelőttiség kifogását is felhozta, azt mondván, hiszemü fog- hogy a zárgondnoki számadás előterjesztése előtt nem volt látásból j0ga felperesnek perrel fellépni, annál is inkább, mert ha kifolyóan, felperes bevárja a számadást, a törvényszék illetékessége e perben megszűnt volna. Kérte a felperes, mint készfizető kezes ellen a vagyonbukott St. B. csődtömege javára 2680 korona erejéig 11.587/898. P. sz. alatt inditott perre vonatkozó iratokat összefüggés indokából e perhez csatolni. Megjegyezte, hogy felperesnek a lefoglalt juhokon kivül egyéb tekintélyes vagyona is van s igy a juhok zár alá vétele nem lehetett akadálya a legelőbér kifizetésének, a foglalás ellen pedig módjában állott volna felperesnek előterjesztéssel élni. A törvényszék beszerezvén az igényper iratait, a dr. Sch. M. alperes által hivatkozott tanuk kihallgatását mellőzte; mert az ezek által bizonyítani kivánt az a körülmény, hogy ki vezette a lefoglalt juhokhoz a végrehajtót, lényegtelen azért, mivel a foglalás ugy is a végrehajtató képviselőjének kijelölésére történt, Mellőztetett a St. B. alperes részéről hivatkozott kölön per iratainak jelen perrel egyesitése, mert egyik per a másiktól függetlenül elbírálható s végül mellőztetett a vonatkozó 1898. V. 98. sz. végrehajtási iratok csatolása, mert azokra, e per elbírálásánál szükség nincsen. A felek perirati előadásai s a csatolt igényper iratai, különösen az ezen igény perben kihallgatott tanuk vallomásai arról tanúskodnak, a mi különben itéletüeg is jogerősen megállapittatott, hogy a St, B. javára M. T. ellen felperes ingóságaira vezetett végrehajtás rosszhiszemű volt. Meri az ugyanezen felek közrehatásával lefolytatott igényperben kivett tanúvallomások itt is bizonyítékul szolgálván, azokhól megállapítható az, hogy a lefoglalt ingóságok a. felperes kizárólagos tulajdonát képezték, a mivel szemben pedig, a per iratai szerint, a végrehajtató sem a foglalás alkalmával, sem később a per folyamán nem tudott bizonyítani oly körülményeket, a melyekkel valószínűvé tette volna, hogy a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedett tulajdonai. A mennyiben fdperes ezen rosszhiszemű foglalás következtében kárt szenvedett, kárának megtérítését követelni jogosítva van és pedig attól, a kinek ténykedése folytán a kár bekövetkezett. Igy a felelősség alperesekre, a végrehajtatóra és ennek jogi képviselőjére hárid, mint a kik felperes vagyonára a zárlatot vezették. Mivel pedig egyrészt az ügyvédi rendtartás 71. §-a egyenesen és közvetlenül az ügyvédet teszi felelőssé azon kárért, a, melyet hivatalos eljárása által valakinek okozott, de másrészt a megbízási viszonyból falyótag a megbízott által elkövetett kárért a megbízót terheli