Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG 161 XVI. Kártérítés. 19694. Cnria: Alperesek pedig első sorban a felébbe- Szerződés nem zési bíróság ítéletének azt a részét támadják meg, a mely teljesítése és szerint a bérleményen a vízlevezető csatornák fentartásának kártérítési tófelperes részéről elmulasztására alapított követelésük meg telezettség. nem ítéltetett; azonban ez iránt alpereseknek panasza nem bír jogszerű alappal. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott abból a tényállásból, hogy felperes a bérleti utolsó 5 év alatt a bérleményen a vízlevezető csatornák fentartásáról nem gondoskodott, jogszerűen következik ugyan, hogy ez által felperes szerződési kötelezettségét megszegte és igy az ez által a bérleményen alpereseket ért károsodásért vagyonilag felelős. A felebbezési bíróságnak az a jogi indokolása tehát, hogy alperesek felperest a csatornák fentartására fel nem hirán és maguk a csatornák fentartásáról nem gondoskodván, ez okból kártérítést nem követelhetnének, annál inkább téves, mert az elvállalt szerződési kötelezettség rendszerint az iránt külön felhívás nélkül teljesítendő és pedig az által, a ki a kötelezettséget magára vállalta, és igy, habár alperesek a csatornák fentartásáról költségmegtérités mellett maguk is gondoskodhattak volna, de ezt megtenni kötelesek nem voltak. Mind a mellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alperesek javára ama csatornák fentartásának felperes részéről elmulasztására alapított követelést meg nem ítélte; mert alperesek felperes eme mulasztása alapján az ezzel okozati összefüggésben levő tényleges és különleges kárukat követelhetik, és az, hogy e czimen alpereseknek volt-e és mennyi káruk, ténykérdés, a mire nézve a S. E. 64. és 65. §§-ai szerint a felebbezési bíróság, kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forogván, a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette és ténybeli meggyőződésót megfelelő indokolás mellett belátásához képest alkothatta meg; már pedig a felebbezési bíróság nem találta bizonyítottnak azt, hogy alpereseknek az illető czimen tényleges és különleges káruk volt volna és minthogy erre nézve a felebbezési bíróság az ítéletében előadta azokat az okokat, a melyek ténybeli meggyőződését előidézték és melyek miatt a nyújtott bizonyítékokat elégteleneknek tartotta ós mellőzte, a felebbezési bíróságnak ez az ítéleti ténymegállapítása a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó, illetve panaszszal sikeresen meg nem támadható; és mert alperesek e czimen esetleg a fentartásra szükséges költség megítélését is kérték uqyan : azonban a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint ama csatornák fentartásáról alperesek sem gondoskodván és e tekintetben alpereseknek tényleges kiadásuk nem lévén, nincs jogszerű alapja annak. Márkus, Felsőbíróságaink elvi határ. XIII. H