Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

15*; KÖTELMI JOG Szolgalati totta ül; ennek megtörténtével pedig felperesnek munkára jelentszerződés, kezése felperest a késedelem következménye alól jogilag nem Strikeban menti, mert alperes felperest ennek felmondás nélkül jogos elboÜÓ részvétel csátása után munkába fogadni nem tartozott; ésigyé tekintetei ok az ben, valamint felperes előnyére nem szolgálhat az a körülibocsátásra. mény, hogy alperes utóbb munkába fogadott olyanokat, kik a sztrájkban résztvettek, ugy nem szolgálhat az alperes hátrányára sem az a körülmény, hogy felperes a munkára korábban való jelentkezésben alperes hibáján kivül esetleg megakadályozva volt. A 7. alatti nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontja szerint a nyugbért végleg elveszti az is, a ki alperes gyárai szolgálatából büntetésből elboesáttatik. Az a körülmény, hogy a 7. alatti nyugbérszabályzatban nincs meghatározva az, hogy alperes a gyári munkásait büntetésből mily esetben ós miként bocsáthatja el, nem szolgálhat okul arra, hogy ama nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontjának rendelkezése alkalmazást egyáltalában ne nyerhessen, hanem abból a körülményből jogilag az következik, hogy büntetésből elbocsátásnak tekintessék az az eset, a mi az ipartörvény vagy az irányadó munkarend határozmányaihoz képest ilyennek minősitendő. Ha a munkaadó a törvény, a munkarend vagy külön szerződés szerint felmondhat és ekként fel is mond, ez által a munkaviszony tisztán magánjogi alapon szűnik meg és igy ez a megszűnés jogilag nem bir semmiféle büntetőjogi jelentőséggel, ellenben a mikor az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és az irányadó munkarend a munkaadót feljogosítja arra, hogy bizonyos esetekben a munkást felmondás nélkül, tehát idő előtt elbocsáthatja, és ez alapon a munkásnak az ipartörvény vagy az irányadó munkarend egyenes rendelkezésébe ütköző szándékos cselekménye miatt a munkaadó a munkást felmondás nélkül jogosan elbocsátja, az ilyen elbocsátás jogilag büntetési jelentőséggel bir; következésképen a mikor alperes a felperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, ez az elbocsátás büntetésből történtnek tekintendő. Tekintettel mármost arra, hogy a fenn kifejtettek szerint tételes törvényeinkben a sztrájkban való részvétel egyenesen tiltott és esetleg büntetendő cselekménynek van minősítve és igy e részvétel egymagában véve súlyosabb jelentőséggel is bir, az a tény, a mely miatt alperes felperest büntetésből jogosan elbocsátotta, szintén súlyosabb jelentőségű; következésképen az a körülmény, hogy felperes a. sztrájkban résztvett ós e miatt alperes részéről felmondás nélkül jogosan elbocsáttatott, a 7. alatti nyugbérszabályzat, 6. §. 4. pontja rendelkezésének alapul vételével jogilag alkalmas annak megállapítására, hogy az által felperes a nyugbérhez való igényt végleg elvesztette lízek szerint annak, hogy felperes alperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, jogi folyománya az, hogy ezáltal felperes a nyugbérhez való