Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

182 KÖTELMI .HM; Haszonbérlet. való építkezésekre, és hogy az ekként nyert engedély alapiá haszonbér- ján alperesek építkeztek; az emelt épületek 2540 koron;) beadó ellen v<- értékkel bírnak, és végül hogy a bérlemény 1898. évi április zeteti végre- hó 20-ik napján a haszonbérbeadó ellen vezetett végrehajtás hajtás hiha- következtében nyilvános bírói árverésen eladatott. A felebbetása a ha- zósi bíróság eme tényállása szerint tehát alpereseknek a xzonbérlő jog- haszonbérbeadó ellen oly követelése áll fenn, a melynek fizevwonyaira. tésére külön határidő kitűzve nem volt, a mely tehát már ennélfogva is a haszonbérlet tartama alatt érvényesíthető volt, Minthogy pedig a haszonbérbeadó ellen a bérlemény haszonélvezetére vezetett végrehajtás a haszonbérlő jogaira kihatással nincsen, ehhez képest a zárgondnok a haszonbérlővel szemben több jogot, mint a mennyivel ellene a végrehajtást szenvedő birt, nem érvényesíthet: másrészről a haszonbérlőknek a foglalást megelőző időből származó követelésére nézve a fentebb kifejtettek szerint a haszonbérbe való beszámításnak előfeltételei fennállván, az a foglalás ellenére is érvényesíthető és sem az, hogy alperesek a haszonbér esedékessé váltával nem adtak kifejezést annak, hogy beszámítási jogukkal élni kívánnak, sem pedig az, hogy az ellenkövetelés mennyiségére a haszonbérbeadóval számszerűen meg nem állapodtak, a jogszerű alapon nyugvó és kimutatott ellenkövetelés érvényesítésének útjában nem áll. De lényegileg alapos az a további alperesi panasz is, hogy a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével nem adott helyet a haszonbérbeadó kezeihez letett óvadék értékének a haszonbér összegébe való beszámítás iránt érvényesített kifogásnak. A felebbezési bíróság ugyanis ítéleti indokolása szerint az óvadék beszámítását abból az okból tagadta meg, mert az (ivadék összege a haszonbér üzetésének megnyíltakor még nem volt esedékes. Ez az indokolás azonban nyilván téves; mert jogilag beszámítás tárgyát képezhetik oly ellenkövetelések is, a melyek a keresettel érvényesített követelés esedékessé váltakor nem jártak ugyan még le, de időközben szintén követelhetőkkó váltak, ha azok a felperesi követeléssel ugyanazon jogalapból származnak. Minthogy pedig a jelen esetben a felperesi követelés éppen ugy, mint a beszámítani kért ellenkövetelés ugyanazon haszonbérleti viszonyból ered és azzal szoros összefüggésben áll, minthogy továbbá a felebbezési bíróság tényállása szerint, a haszonbérlet tárgya időközben elárvereztetett, következően a haszonbérbeadó és alperesek között a haszonbérleti viszony megszűnt és ennek következtében az egymás ellen helyt fogható végleges leszámolás ideje elérkezett, másrészről a felebbezési bíróság tényállása szerint alperesek részéről nem forog fenn oly szerződésszegés, a mi a haszonbérbeadó részéríi kártérítési igény érvényesítésére szolgálhatna alapul, e szerint tehát az óvadék alperesek által jogilag vissza lévén követelhető, tekintettel arra, hogy a fentebb már kiemeltek -:erini a zárgondnok ellen mind ama kifogások érvényesíthetők^