Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI •!(><; előadják. Hogy alperestől 151 forint évi bérért haszonbérbe Haszonbérlet, vették a tarrósi határban, a 97. számú tiszai átvágás mindkét Haszonbért oldalán elterülő 27 hold földet 1892. évi október 1-től hat***"^*** évre s bár 75 forint óvadékot letettek és az első évi bért ni%»aége és az is megfizették, alperes a haszonbérleményt nekik át nem rbb°l adta, de nem is adhatta, mert a Tarros község telekkönyvi tár követeié*. tulajdonát képezvén, azt a község tartotta birtokában. Miután alperes erről a körülményről tudomással birt és igy eljárása velők szemben rosszhiszemű is volt, a szerződés nem teljesítése miatt teljes kártérítéssel tartozik. Kárkövetelésüket a következőkben számítják fel: 1. Az árverésnél felmerült útiköltség 8 forint, 2. ugyanakkor két napra munka mulasztás 20 tőrint, 8. a birtokbaadás megkísérlésekor útiköltség 5 forint, 4. ugyanakkor muukamulasztás egy napra 10 forint, 5. a haszonbér miatt pereltetvén a nagybecskereki kir. járásbíróságnál megjelenéskor útiköltség 6 forint, 6. ugyanakkor munkamulasztás egy napra 10 forint, 7. a bérelt 27 hold évenkénti és holdankénti 10 forint tiszta elvont haszna 6 évre 1620 forint, összesen 1679 forint, a mely összegben, valamint annak a kereset beadásától járó 5o/o kamataiban kérik alperest elmarasztalni. A kir. kincstár és Tarros községe közt folyt perre vonatkozó és IX. szám alatt csatolt periratokból megállapítható, hogy a haszonbérlet tárgyát képeztr ingatlan a kincstár tulajdona volt ugyan, de a kincstár azt 1882. évben a többi tarrasi ingatlanaival együtt Tarras községének eladta. Minthogy ezek szerint alperes 1892. évben oly ingatlant adott felpereseknek haszonbérbe, a mely felett rendelkezni akkor már jogosítva nem volt, a melyet ez okból felperesek birtokába sem adhatott, felpereseknek a szerződés nem teljesítése miatt teljes kártérítéssel tartozik és pedig annyival is inkább, mert tudnia kellett, hogy a haszonbérlet tárgyát már előbb eladta ós igy a felett rendelkezési joggal nem birt. A kártérítés összegét illetően megáll api tandó volt az . . . stb. — Szegedi ítélőtáhla. A törvényszék Ítéletének a felpereseket elutasító része felebbezés hiányában érintetlenül marad, az alperest elmarasztaló felebbezett rendelkezés pedig részben megváltoztatik akkóp, hogy az alperes csak 218 korona tőkét, ennek a törvényszék ítéletében meghatározott időponttól a kifizetésig számított 5°/0 kamatait és a megítélt perköltséget köteles a felpereseknek megfizetni. A törvényszék részéről az ezeket meghaladóan megítéltek tekintetében a felperesek keresetükkel el utasíttatnak. Indokok: A törvényszék ítéletében helyesen megállapított tényállás szerint az aíperes azért nem bocsájthatta a tőle haszonbérbe vett ingatlanokat a felperesek birtokába, mert azokat már az 1882. évben eladta Tarras községnek és azokat ez a vevő azóta birtokolja. Helyes a törvényszéknek a per adataival megegyező az ;i megállapítása is, hogy az eladás és birtoklás tónyeiről az alperesnek a haszonbéri szerződés megkötésekor tudomása