Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI jón Vétel. melynek birtoka ós felmutatása a tulajdonosi minőség igazoSorsjegy el- iására elegendő, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy adása. Vétel- alperes a felperes és S. F.-nek egymáshoz való viszonyára hitelezésé- és arra, ha felperes a vételárt le nem fizette volna is, ki: követkéz- fogást nem állapithat. Abban, hogy a per tárgyát képező ménye. sorsjegyek bemutatóra szóló értékpapírok, felperesnek igazat kellett adni, de a követelés alapjául szolgáló okiratoknak ezen jogi minősége nem zárja ki annak alperes által leendő igazolhatását, hogy felperes a sorsjegyek vételárát meg nem fizette, ós ennek folytán azok alapján követelést nem is támaszthat, mert alperes a sorsjegy szövegében a nyereménynek tervszerű kifizetését a vételár nyugtázása mellett, más szóval a sorsjegyvételár lefizetése ellenében ígérte, ennélfogva tehát a nyeremény Jelszolgáltatásával a sorsjegy bemutatójának nem tartozik, ha igazolni tudja, hogy sem az, sem pedig érette más a sorsjegy vételárát meg nem fizette. Ezekből következik, hogy alperes a sorsjegyeket bemutató felperessel szemben azt a kifogást, hogy azok vételárát meg nem fizette, illetve hogy azokat meg nem vette, felhozhatja és hogy ha e kifogást bebizonyítja, akkor felperes a nyeremény kifizetésére irányzott kórelmével elutasitandó. Vizsgálni kellett tehát azt is, hogy alperesnek kifogását bebizonyítani sikerült-e vagy nem? Alperes erre nézve előadta, hogy S. F. sorsjegy elárusító a kérdéses 2 darab 1/s sorsjegyet a huzási határidő 1897. évi november hó 11-ike előtt több nappal küldte felperesnek, de ez a vételárat csak a húzás után küldte meg S. F.-nak, ki azt akkor már el nem fogadta, hanem visszautasította; felperes alperes ezen előadásának való voltát beismerte ugyan, s igy azok valósága bizonyítva van, de bemutatja 6. 7. alatt annak a levélnek másolatát, melylyel S. F. a kérdéses sorsjegyeket ueki megküldötte. E levél alapján felperes azt vitatta, hogy a mennyiben abban az a felhívás foglaltatik, hogy ha a sorsjegyeket megtartani nem kívánja, azokat posta fordultával küldje vissza: ő a vételi ajánlatot hallgatólag ugyan, de joghatályosan elfogadta már az által, hogy a sorsjegyeket vissza nem küldötte; úgyszintén azt is vitatta felperes, hogy a mennyiben e levélben a vételár megküldésére határidő kitűzve nincs: a vételár részére hitelezettnek tekintendő, és ennek folytán jogosítva volt a húzás után is a vételárat megküldeni, és hogy a vételárnak jogtalan visszautasítása, az ajánlatnak hallgatag elfogadása által végleg megkötött ügylet érvényén mit sem változtat. Azonban felperesnek ezen érvelései meg nem állhatnak. Ugyanis felperes azt, hogy a sorsjegyeket hozzá küldött elárusítóval már korábbi üzleti összeköttetésben állott volna, nem is állította, ilyen megelőző összeköttetés hiányában pedig felperesnek hallgatása a kereskedelmi törvény 320. §-a daczára az E) alatti levélben foglalt vételajánlat elfogadásának nem minősíthető. De nem tekinthette felperes a vételárat részére hitelezettnek, mert az 0)