Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

I. Kereskedelmi törvény. (1875: XXXVII. t.-cz ) 18646. Curia: A dolog természetéből következik ugyan, h. 1875: XXXVII. az építőmester és építési vállalkozó ebből a foglalkozásából folyó- t.-cz. lag ingó dolgokat mvesz vagy egyébként mszerez, ezeket szál- 3. litja, fel- vagy átdolgoztatja; azonban e dolgokat az illető épit- Építőmester kezésnél használja fel és igy azok a dolgok a felhasználás, a és építési válfel és átdolgozás után mint ingó dolgok többé nem léteznek és lalkozó nem mint ilyenek tovább nem adatnak és mások részére nem szol- kereskedő. gálnak, tehát mint kereskedelmileg vett áruk többé nem jelentkeznek, hanem ama ténykedésekkel épen az illető ingók szállítása, fel- és átdolgozása, úgyszintén, a munka által valamely épitmény, tehát ingatlan közvetlenül létesittetett; következésképen a közadós ilyen esetleges tényei a K. T. 258. §. 1. és 2. p. úgyszintén 259. §. 1. p. alatt mhatározott ügyletek fogalma alá nem vonhatók, hanem ingatlan tekintetében keletkezett szerződéseknek veendők és igy a K. T. 262. §. szerint az ilyen tények keresk. ügyleteknek nem minősithetők ; egyedül az ilyen tények mellett tehát közadós K. T. a K. T. 3. §. szerint kereskedőnek nem is tekinthető. (900. decz. 28. G. 511. Hasonlóan döntött a Curia: 448/1900.) 18647. Curia: A keresetből és a pernek nem vitás egyéb Épülő házhoz adataiból kitűnik, h. felp. üvegáruüzlettel bir, tehát a K. T. 3. §. üvegtáblákat értelmében kereskedő; az pedig, h. üzlete meghaladja-e a kis- szállító: keipar körét, abból a szempontból, h. kereskedőnek minősíttessék, reskedő. lényegtelen (K. T. 3. és 5. §-ai). Nem forog fenn felp.-re nézve a K. T. 259. §-a 1. p.-jának és a 260. §-a 2. bekezdésének esete sem, mert ő maga sem állítja, h. csak a megrendelői által neki átadott ingó dolgokat dolgozza fel azok részére, de nem ilyen természetű a jelen kereset alapjául szolgáló ügylet sem, felp. ügyletei tehát nem a kézművesek részéről, iparüzletek folytatásaként teljesített eladások szempontja, hanem a K. T. 258. §-a 1. és 2. p.-jainak tekintete alá esnek. De kereskedőnek tekintendő az alp. is, a ki magát kifejezetten kereskedőnek nevezi, és mindkét fél egyező előadása szerint építési vállalkozó, mint ilyen tehát nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt harmadik személyekkel szerződést, hanem vállalatából szükségképen folyóan iparszerüleg foglalkozik a beépítéshez szükséges anyagok s igy ingó dolgoknak ebből a czélból való megszerzésével és szállításával, vagyis Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XII. 14