Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

190 ÖRÖKLÉSI JOG ES ELJÁRÁS. Végrendeleti kétségen felül áll tehát, h. ez a végrendelet külső alakszerüscöröklés. gét az 1876: XVI. t.-cz. 1. §-a a) p., továbbá ugyanezen törv A tanuk alá- 3., 4., 5. §§-aiban kifejezésre jutott jogszabályok szerint biráirását nem landók meg. Ezeknek a törvényes szabályoknak pedig a végkell kelettel el- rendelet megfelel, mert a végrendeletre vezetett külön záradéklátni. 1876: ban az irni tudó tanuk részéről az van bizonyítva, h. „az altaXVI. t.-cz. lünk személyesen ismert G. Gyula által ma azon czélból külö3—7. §§. nősen meghivattunk, h. tőle azon nyilatkozatot tudomásunkul vegyük, miszerint a jelen okirat az ő saját maga által szerkesztett és irt végakaratát tartalmazza s h. az okiratot mint tanuk irjuk alá, a mit ezennel teljesitünk" ; ebben a nyilatkozatban tehát kifejezve és bizonyítva van nemcsak az, h. mindkét tanú s együttesen lett felkérve a végrendelet aláírására és h. azt mindkét tanú egyszerre, ugyanabban az időben s együttesen aláirta, hanem bizonyitva van az is, h. az örökhagyó a végakaratát tartalmazó okiratot saját maga által szerkesztett és Írtnak kijelentette, az a körülmény pedig, h. az örökhagyó az okiratot önkezűleg aláirtnak a tanúsítvány szószerinti értelmében ki nem jelentette, a végrendeletet alakszerűségére nézve hiányossá nem teszi, miután az okiratot az örökhagyó saját maga által szerkesztettnek és irtnak kijelentvén, ezzel kijeiét dettnek tekintendő az is, h. az okiraton levő névirást szintén ő, t. i. az örökhagyó tette. Megfelel továbbá a végrendelet az 1876 : XVI. t.-cz. 7. §. rendelkezésének is, mert: az a végrendelet, a melynek érvényes alkotásához tanuk alkalmazása szükséges, abban az időpontban nyervén meg az örökhagyó végakaratának bizonyítására szolgáló okirat minőségét, a mely időpontban az a tanuk részéről aláíratott, ha a tanuk aláírásának helye és időpontja az okiraton helységnév szerint és naptárilag megjelölve van, ugyanezen hely és időpont tekintendő a végrendelkezés helyének és időpontjának és nem feltétlenül szükséges, h. a végrendeletnek a végrendelkező részéről irt és aláirt tartalma is, továbbá a tanuk a végrendeletre vezetett tanúsítványa is elláttassék a kiállítás helyének és időpontjának megjelölésével, még akkor sem, ha netalán a végrendelet előbb foglaltatott irásba mint a hogy a tanuk által aláíratott, mivel ebben az esetben is a tanuk aláírásának időpontja tekintendő a végrendelet keltének időpontjául .... Helyesen utasíttattak el tehát íelp.-ek az elsőbiróság által keresetükkel, a miért is, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, a per főtárgyára nézve tett rendelkezésében az elsőbiróság ítélete volt az abban felhozott a fentebbiekkel nem ellenkező és a fentebbi indokokból hbagyandó^ elhagyásával mégis az elsőbiróság ítéletéből annak az indokolásnak, mely a tanuk vallomására van alapítva. (900. okt. 19. 5097.) 18618. Felp.-ek az 1898. okt. 22. napján felvett tárgyalási jegyzőkönyvben beismerték, h. örökhagyó a végrendeletet, a kelet kivételével, egész terjedelemben önkezűleg irta és aláirta. Az 1876: XVI. t.-cz. 5. § ának azon kívánalmából, h. a végrendelkező a tanuk együttes jelenlétében kijelentse, h. az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, nyilvánvaló, h. ez a törv. a „vég-