Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 185 örökhagyó végrendeletét, melyben ők mint a végrendelkezés után Végrendeleti született egyenes leszármazók teljesen mellőztettek, mtámadhat- öröklés, nák. Azonban a fení'orgó esetben ilyen támadásnak, illetve a Végrendelet végrendelet tévedés alapján való érvénytelenítésének helye nincs, megtámadása mert habár igaz, h. az örökhagyó a végrendelet alkotásakor tévedés okából. tévedhetett annak feltételezésében, h. neki már gyermeke nem Utószülött születik, de ez a tévedés mszünt, midőn örökhagyó a végrende- gyermek. let alkotását 12 évvel túlélte és ezen időtartam alatt három gyermeke — a felp.-ek — születtek, kiknek létezéséről tudomással birt. Minthogy pedig örökhagyó a családi viszonyaiban beállott ezen változás daczára, korábban alkotott végrendeletét még sem változtatta meg, nincs alap annak a feltevésnek az elfogadására, h. örökhagyó ezen jövő körülmény tudatában másként intézkedett volna, mint a h. intézkedett, mivel a feltételezhető tévedés megszűntével végakaratát még sem változtatta meg. Ilyen körülmények között tehát felp.-ek mint tudva mellőzött szükségörökösök mást, mint a törv. alapján őket megillető törvényes osztályrészt nem követelhetvén, a másodbiróság Ítélete, mely felp.-eket a végrendelet egészben való érvénytelenítése iránt támasztott keresetükkel elutasította, ezen s az ezeknek mfelelően felhozott indokokból hhagyandó volt (1)01. márcz. 6. 1622.) 18610. Curia: Felp. mtagadván az örökhagyó által állító- Bizonyítás lag tett végrendelet valódiságát, ezen alapon kérte azt íélreté- kötelessége tetni és a hagyatéki javakra törvényes öröklési jogát elismerni, végrendeletet Ezen kereseti álláspont mellett alp.-eket mint a végrendeletre megtámadó hivatkozó feleket, a kik eme végrendelet alapján kivántak öröklési perben, jogot érvényesiteni, terhelte a bizonyítás kötelezettsége a végrendelet valódiságára nézve, mivel a törvényes öröklés csak akkor van kizárva, ha valódi végrendelet vagy öröklési szerződés maradt az örökhagyó után. Minthogy pedig alp.-ek semmi bizonyítékot fel nem hoztak a végrendelet valódiságára nézve, vagyis ama ténybeli körülmény mellett, h. a mtámadott végrendeletet az örökhagyó K. János és a tanuk aláírták és ekként az alp.-ek öröklési jogának bizonyítására szolgáló végrendelet érvényessége be nem bizonyittatott, stb. (901. márcz. 27. 4872/900.) 18611. Curia: A II. bíróság ítélete mváltoztattatik és az I. bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok : A végrendeletre vezetett s T. I. és T. J. tanuk által aláirt záradék a következőkép szól: „B S. együttes jelenlétünk alkalmával jelen végrendeletét sajátkezüleg irta és aláirta". A végrendeleti tanuk a végrendeletre vezetett záradék aláírása alkalmával azt, h. az okirat az örökhagyó végrendeletét tartalmazza, másból, mint az örökhagyó kijelentéséből nem tudhatták, midőn tehát a záradékban az okiratot az örökhagyó végrendeletének tanúsították, ezzel azt bizonyították, h. az örökhagyó az ö együttes jelenlétükben kijelentette, miképp az okirat az ö végrendeletét tartalmazza. E szerint a tanuk által magán az okiraton bizonyítva van, h. örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében önkezűleg irta és aláirta, s egyszersmind kijelentette, h. az okirat az ö végrendeletét tártai-