Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)
ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 188 illetőleg- az ünnepélyes fogadalom letétele után nevére irt emiitett Törvényes ingatlan vagyonban és a felp. által megjelölt ingókban illeti-e öröklés, felp.-t mint vérrokont a törvényes öröklési jog? E tekintetben Törvényes azonban felp. nem bizonyította, h. az egyházi személyekre nézve öröklés szerfennálló külön szabályok értelmében az ünnepélyes fogadalmat zetes után. tett és haláláig a rend kötelékében megmaradt szerzetes t. i. az örökhagyó ntán felp. szerint maradt vagyonban a törvényes öröklési jog a vérrokonokat, illetve felp.-t illetné, sőt a fennálló egyházjogi szabályokból, a professionalc kir. rendeletek által is elismert azon joghatályából, mely szerint a szerzetesek után maradt vagyon azon szerzetre száll, melyhez azok tartoztak, valamint a szerzetrendnek államilag történt befogadásából s ennek folytán a rendi alkotmányoknak ebből folyó állami elismeréséből, ugy nemkülönben az 1715 : 71. t.-cz.-ből, az 1796. jun. 17. 7143. (10023.) sz. kir., az 1836. 113. sz. helytartó tanácsi stb. rendeletekből, valamint a decz. 29. divis. suc. cess. határozatban kifejezést nyert birc'i gyakorlatból, későbbi tételes hazai törvény hiányában, az volt ez idő szerint is fennálló jogszabályként megállapítandó, h. a hasonló körülmények közt élt és elhalt szerzetes után maradt vagyon, mint a minők közt V. A. V. élt, a törvényes öröklés közönséges szabályai alá nem esik és a vérrokonokra nem száll, hanem a fennálló külön jogszabályok értelmében, a különben szerzésképen alp. rendet illeti, ezen szabály alapján pedig az alsóbirósági Ítéletek hhagyásával ki volt mondandó, h. felp. V. A. V. után alp. renddel szemben törvényes öröklési igényt nem érvényesíthet (900. nov. 21. 7122.), 18605. Curia: A tábla végzésének az elsőbiróság végzése Papi személy részben való mváltoztatását, s a szerzeményi javakból a szegények hagyatéka, javára átadott V3 rész hovát'orditása kérdésében perre utasítást tárgyazó részét a perre utasított fél felfolyamodása folytán meg kellett változtatni, mert tekintve, h. az alsóbiróságok végzésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint a szegények javára az V3 rész átadatott, jogerőre emelkedett, s ez az osztályrész 1000 kor. értéket meghalad, annak hová forditása tekintetében a további intézkedés pedig a papi személyek hagyatéki javainak felosztására nézve fennálló s törvényes erővel birő legfelsőbb elhatározások s a volt helytartó tanácsnak arra vonatkozóan 1812. okt. 6-án és 1819. aug. 24-én kelt rendeletei értelmében nem a bíróság, hanem a kormányhatóság hatáskörébe tartozik: mi végből ahhoz jelentés teendő, ezekhez képest ebben a tárgyban perre utasításnak nincsen helye. Minthogy pedig a belügyministerium képviseletében a közalapítványi igazgatóság, mint az örökhagyó hagyatéka rendezésére folytatott eljárásban résztvett fél az ez ügyben keletkezett birói határozatok kézbesítésével értesítést nyer, az érintett tárgyról még a vallásügyi minisztériumhoz is külön jelentéstétel iránt kellett intézkedni (901. máj. 24. 1918.).
